Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés

A bukógátak vizemésztését befolyásoló tényezők 105 4. A gát előlej tőjének hajlása Ha a gát felsővíz felőli fala nem függőleges, hanem lejtősen készül, a bukó felé siető vízszálak enyhe irányítása természetesen kedvezően befolyásolja a vízemésztést. De ha az előlejtő túlságosan enyhe, a gát vízemésztése csökken. A legkedvezőbbnek az egységnyi magassághoz viszonyítva 1,5 f 2 alapú előlejtő látszik, ami kitűnik Bazin alábbi kísérleteiből [2]. A vízfolyás irányában megdöntött élesszélű bukólemezeknél a függőleges helyzethez viszonyítva a vízemésztés a következőképen alakult : Ha a lejtő alapja a magassághoz viszonyítva 0 0,33 0,5 1 5 4 a függőleges helyzethez viszonyított emésztés 1 1,04 1,07 1,10 1,12 1,09 Az előlejtő hajtàso ® ^ ^ 24. ábra. A bukógát vízemésztésének változása az előlejtő hajlásának függvényében. Figure 24. Variation du débit relatif (caractérisé par le rapport пц/т) en fonction de l'inclinaison du talus amont des déversoirs prismatiques. Expériences de H. Bazin). A Bazin adatai alapján szerkesztett 24 ábra 1:2 hajlású utólej tővel készült és élben, ill. 0,20 m széles koronában záruló bukógátak vízemésztését tünteti fel, különböző átbukási magasságoknál, az élesszélű lemezen átbukó vízsugárnak megfelelő hozamhoz viszonyítva. A kísérleteknél használt gátszelvények nagyobb része nem zárult élben, és a hátfaluk nem volt függőleges, az előlejtő különböző hajlásának hatása tehát nem érvényesült tisztán. Az alsó oldalukon függőleges síkkal határolt szelvényekkel végzett kísérletsorozatok csekély száma miatt azonban kénytelenek voltunk erre a kevéssé homogén kbérleli anyagra támaszkodni. Annyit mindenesetre megállapíthatunk a görbék alakjából, hogy — legalábbis nagyobb átbukási magasságoknál — a legnagyobb vízemésztést 1 : ifi-.-l : 2 hajlású előlejtővel kapjuk és,