Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)
2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés
76 A bukógáttal való ví zhoz ammérés ségük rendre 0,2, 0,5, illetőleg 0,9 mm). Az V. kísérletnél ugyanazt a bukólemezt használták, mint a IV. jelűnél, de a fent említett rovátékokon kívül még a fenék fölött 20 cm-en hatvan 1,7 mm mély rováték sorakozott. A VI. kísérlet a III. kísérlet megismétléséből állott. A kísérleti eredmények igazolják azt a korábbi állítást, hogy a bukólemez érdessége gyakorlatilag elhanyagolható, mert a IV. és V. esetnek megfelelő érdesség a gyakorlatban nyilván nem fordul elő. Az utóbbi kísérlet viszont arra figyelmeztet, hogy a bukólemez síkjának egészen a jenékig simának kell lennie. Kiálló csavarfejek, rossz illesztések, jelentékeny mérési hibát okozhatnak. A bukógát-képletek a bukóhoz vezető csatornában teljesen egyenletes sebességeloszlást tételeznek fel. De nemcsak külső méréseknél, hanem laboratóriumi berendezéseknél is igyekszünk a bukóhoz vezető csatorna hosszát minél rövidebbre szabni. Következésképpen a sebességeloszlás általában nem egyenletes. Az elméleti feltevés tehát erőltetett, és csak mesterséges beavatkozással : a vízszálak megfelelő terelésével elégíthető ki. A szakirodalomban gyakran szóvátett kérdés jelentőségére Schoder és Turner С-jelű kísérletsorozatával világítunk rá, amelynek során a gát fölötti mércétől, kereken 2,5 m távolságra elhelyezett, a szelvénynek alsó vagy felső részét elfoglaló, állítható ferde ráccsal irányították a vízszálakat, és felvették a sebességeloszlást ( S. ábra). A bukóéi fenék fölötti magassága 1629 mm volt, az átbukási magasságok középértéke 684 és 714 mm között változott. SebességA kísérletek Átbukási Mért ' Eltérés eloszlás száma magasság vízhozam a számított átlag, Лщ q 1/sec.m hozamtól: q 1/sec.m szabályos С 95— 99 684,03 108,7 + 5,0 . 1 С 100—104 683.79 131,9 + 27.1 2 С 105—109 713,57 123.5 + 16,8 3 С 110—114 699,76 114,4 + 8,6 4 С 115—119 693,12 104,8 + 1,1 A gyakorlatilag azonos átbukási magasságnál kapott eltérések szélső értékeinek különbsége 26%! Joggal mutatott tehát reá Schoder, hogy a bukóval való vízmérés legfőbb hibaforrása a sebességeloszlás egayenlőtlensége. „Gyakorlott mérnök, — írja, — a hozzávezető csatornában mutatkozó lefolyási kép gondos 8. ábra. A bukólemez fölötti sebességeloszlás változtatásának befolyása a vízemésztésre. Figure 8. Différentes répartitions des vitesses • "provoquées artificiellement et leur influence sur le débit du déversoir. (Expériences de E. W. Schoder et K. 13. Turner, Série C, nos 95 à 119. 0 = répartition régulière).
