Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - III. Dr. Lászlóffy Woldemár: A bukógáttal való vízhozammérés

A képletek érvényességét befolyásoló tényezők 75 7. ábra. A bukó vízemésztése homloksíkjának különböző érdessége esetén. Weber kísérletei. Figure 7. Résultats des expériences de Ch. M. Weber relatives aux déversoirs à minceparoi avec face amont de rugosité variable. A bukólemez érkezési oldali (felső) síkjától megkívánjuk, hogy teljesen eima legyen. Ha a bukóéi fából vagy betonból készült zárótest tetejére erősített fémlemez, felerősítéséhez csak süllyesztett fejű csavarokat szabad használni, nehogy a vízszálak pályáját megbolygassuk. A bukólemez érdességének a gát vízemésztésére gyakorolt hatását Ch. M. Weber vizsgálta. Kísérletének eredményeit a 7. ábra mutatja. Weber a rézből készült bukólemezt 60 fokos szöggel kiképzett, szorosan csatlakozó vízszintes rovátékokkal tette érdessé. A I. görbe Jones fentebb leírt sima lemezének felel meg. A II., III. és IV. görbe olyan kísérletek eredményét szemléltefi, amelyeknél a bukólemezen a bukóéi alatti 102 mm mélységig 384, 192, illetőleg 96 rováték volt (mélyF sorozatra jellemző г = 0,42 mm sugarú letompítás is, viszont már lekerekítésnek tekinthetjük a G sorozat r = 1,05 mm-es sugarát. Dawson ugyanitt berajzolt görbéje 3,2 mm-rel lekerekített bukóélre vonatkozik. Az 5. és 6. ábrából világosan kitűnik, hogy a bukóéi kopása, elrozsdásodása könnyen okozhat 2% nagyságrendű mérési hibát. Az él kopása csökkenti a leválási veszteséget és ennek folytán a bukó vízemésztése azonos átbukási magasságnál nagyobb lesz, mint az él új korában volt.