Vízügyi Közlemények, 1951 (33. évfolyam)

2. szám - I. Dr. Lesenyei József: Hulladékok anaerob rothasztása

Hulladékok anaerob rothasztása II Bár a kapott gáz CH

4-tartalma alacsony volt (51—58%), a kilátások kedvezőek. Érdekes kísérlet, hogy a kiindulási anyag рд-értékét külön tartányban történő rövid levégőzéssel emelik fel. Sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel a szovjet irodalom. Számos város még csatornázatlan külterületén rendszeres szolgálattal összegyűjtik a ftkáliát és vagy a szennyvízbe vezetik, vagy külön kirothasztják. A szennyvízbevezetés módozatairól Nilcitin és Korocsenok értekeznek, míg pl. Durov egy nagybani kísérletről számol be, melynél a pöcegödör-tartalmat hígították, homokfogó és rács után ülepítőmedencébe vezették, majd biológiai eljárással a vizet megtisztították} a kirothadt iszapot iszapszárító-ágyon víztelenítették. A pöcegödör-tartalom kezelésére a Moszkvai Közegészségügyi Intézet szigorú rendszabályokat állapított meg. 1 Az iszap víztelenítése A kirothadt iszap víztartalma a rothasztó-berendezésben uralkodó vízoszlop-nyomástól és a rothadási időtől függően 85—95%. Bár az iszap anyagi minősége, tehát szaga és egészségügyi szempontok miatt, további kezelést már nem igényelne, nagy nedvességtartalma még további munkát ad, mert a szállítása mind nagy térfogata, mind folyékony halmazállapota miatt kényelmetlen és költséges. Ezért az iszap nedvességtartalmát csökkenteni kell, legalább annyira, hogy folyékony halmazállapotát földnedves állapottal cserélje fel, mikor is már kényelmesen lapátolható és szállítható, azaz nedvességtartalma lecsökken 70—60%-ra. Ha az eredeti kirothadt iszap nedvességtartalma 95% v»lt, és a víztelenítés során sikerült a nedvességtartalmat 65%-ra csökkenteni, a térfogata az eredeti x/

e-ára csökken. Az iszap víztelenítése természetes vagy mesterséges úton történhet. A természetes víztelenítésnél, -— szárításnál — a szárító-ágyakban a vízzáró rétegen fekvő alagcsövekre, durva, végül finomszemcséjű feltöltés kerül. Kétféle szárítóhatás érvényesül : 1. az elszivárgás, 2. légköri hatás. Az időjárás természetesen lényegesen befolyásolja a száradás idejét és mértékét. Kísérleteket végeztek iszapszárító-ágyakon május—november hónapokban 15, 20, 25, 30 cm vastag iszapréteggel. A legmegfelelőbb iszapvastagság 25 cin volt, ez 12 nap alatt 10 cm-re száradt össze. Az első órákban az az ismert jelenség lépett fel, hogy az iszap és a víz szétvált, az iszap helyezkedett el fent és az egésznek a térfogata átmenetileg megnövekedett. Az első 24 órában az iszap nedvességének 30%-át vesztette el. Gyenge eső nem befolyásolta a száradást, nagyobb eső is csak akkor, ha az iszap száradása annyira előrehaladt, hogy a repedések már az egész iszaptömegen áthatoltak. A kirothadt iszap mesterséges víztelenítésének igen nagy áz irodalma. Gépi erővel történik,- rendszerint kémiai előkészítéssel kapcsolatban. Ezeknék az eljárásoknak ismertetése meghaladja e tanulmány kereteit. II. ROTHASZTÁSI KÍSÉRLETEK Az anaerob rothadás léfolyását kísérleti és gyakorlati alapon nagy részben feltárták, és így első pillanatra feleslegesnek látszik az esetenkénti újabb rothasztási kísérletek végzése. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy a szennyvíz és a szennyvízből az ülepítés során eltávolított kirothasztandó iszap összetétele, anyagi tulajdonságai, és a rothadás feltételei tekintetében,