Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

1-2. szám - I. Dr. Lászlóffy Woldemár: A szabad felszínnel folyó víz sebességének számítása

A képletek gyakorlati alkalmazása 47 П. RÉSZ. A SEBESSÉGI KÉPLETEK GYAKORLATI ALKALMAZ/.

SA 1. Általános megjegyzések. A sebességi képletek hosszú fejlődésén végigtekintve, nézzük most már alkalmazásuk kérdését a mérnöki gyakorlat szempontjából. Mindenekelőtt : a képletek hosszú sora, az évről-évre felbukkanó új képletek nagy száma a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy a vízmozgás igazi törvényét még nem ismerjük. Igaza volt Galileinek, amikor azt mondta, hogy könnyebb a tőlünk mérhetetlen távolságra lévő csillagok pályáját kiszámítani, mint a víz mozgását törvénybe foglalni, noha szemünk előtt folyik. Szinte valamennyi sebességi képlet szerzője rámutat arra, hogy a hidraulikai számítás nem lehet gépies matematikai művelet.. Bazin, Ganguillet és Kutter éppúgy mint Strickler és Lindquist számos mérés részletes adatait sorolja fel a végből, hogy az érdességi tényező megválasztása kellő mérlegeléssel történhessék. A két utóbbi szerző ugyanebből a célból keresztszelvényrajzokat is közöl. Az érdességi tényezők nélküli képletek szerkesztői sem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy a képletek csak az átlagos viszonyok jellemzésére valók, a vízimérnök mankói hidraulikai feladatok megoldásánál, de nem kezelhetők minden esetre érvényes szabatos matematikai törvényszerűségként. A gyakorló mérnöknek azonban nincs ideje arra, hogy minden részletkérdés, megoldását külön tanulmány tárgyává tegye. Szereti a gyors és egyszerű megoldásokat. „Kész" képletekre van szüksége, amelyekbe éppen csak be kell helyettesíteni a változókat és néhány számtani alapművelettel máris megvan az eredmény. Ha az elmélet nem ad ilyen képleteket a kezébe, a gyakorlati mérnök közelítő megoldásokkal segít magán. Ezen az úton a legegyszerűbb eljárás az, hogy a már elért elméleti eredmények érvényességi tartományát önkényesen tágítja ki: a megszorító feltételeket figyelmen kívül hagyja, sőt extrapolál. Az elméleti tanulmányok eredményét igyekszik a maga számára minél egyszerűbb és áttekinthetőbb formában leszűrni: nem érdekli a levezetés, csak a végeredmény. Ennél a „gyakorlat számára való kiértékelésnél" azután különös dolog történik. Egy tanulmány szerzője, aki anyagában benne él, még akkor is érzi képletének érvényességi határait, ha számszerűen nem határozta meg őket. A gyakorlati mérnök azonban, akit csak a „lényeg" érdekel, lefosztja a tanulmány húsát — megelégszik a csontvázzal, és úgy tekinti, mintha eleven egész lenne —, aminek következtében gyakran a szerzőre hivatkozva hoz ki annak elképzelésével szöges ellentétben álló eredményt. A sebességi képletekkel is így vagyunk valahogy. Darcy és Bazin azt keresték,, hogy van-e befolyása a meder érdességének a sebességi tényézőre. Bazin a kísérleti eredményeket a szemléletesség kedvéért érdesség szerinti kategóriákba sorolta. Ezzel távolról sem állította, hogy minden beton-, föld- stb. meder érdessége pontosan azonos. A zseb- és kézikönyvekbe azonban a kötetnyi tanulmányból csak a „csontváz": az érdességi tényezők táblázata került. A kultúrmérnöki gyakorlatban a múltban a méretező táblázatokból tizedesnyi pontossággal keresték ki a hidraulikus sugárnak megfelelő с tényezőt, de már ritkán interpoláltak az érdességi tényező szerint, mintha bizony az szigorúan állandó lenne. Nézzük ezt egy példán! Az ú. n. új itozire-képletre szerkesztett méretezőtáblázatok а с tényező értékét közvetlenül adják R függvényében a 6 érdességi