Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)
3-4. szám - V. Szakirodalom
252 Szakirodalom, A szilárd anyagokat háromféleképpen : görgetve, lebegtetve, vagy oldva szállítja a víz. A hordalékszállítás három módja közt nincsenek éles határok. A tanulmány csak az első kettővel foglalkozik, és tárgyalja a mérési módszereket, a hordalékmozgás mikéntjére vonatkozó kutatások eredményeit, és a szállított hordalékmennyiség számítására kidolgozott eljárásokat. A) A hordalék mérése. Az irodalomban közölt adatok felhasználásavál, ill. mérési eredmények közreadásánál igen fontos tisztázni, hogy 1. pontosan mit jelentenek a számadatok, és 2. milyenek voltak a mérés körülményei. A hordalékanyag súlya pl. nagyon különböző aszerint, hogy szárazon vagy nedvesen mérjük, és erősen eltérő adatokat kapunk a hordalékszállításra, ha a lerakott anyag tömör, vagy természetes állapotában mért térfogatával számolunk, amely utóbbi az időben is változhatik. A mérés körülményei azért lényegesek, mert a szállított hordalék mennyisége a meder ugyanazon pontján is igen tág határok közt változik. Igen nagy különbségek vannak a szerint, hogy valamely pontban végzett pillanatnyi mérésről vagy valamely keresztszelvényben mért hosszúidejű átlagról van szó. Csupán alluviális medrében mozgó folyónál tételezhető fel, hogy egy bizonyos vízhozamnak kb. azonos hordalékszállítás felel meg. Különösen szabálytalan a lebegtetett hordalék mennyiségének ingadozása, hiszen a folyóvíz általában nincs lebegő hordalékkal telítve, és így a helyi esőzésekből adódó felszíni hozzáfolyás befolyása igen nagy. A hordalékmérési módszerek közül első helyen a hordalékmozgás zörejének megfigyelése említhető. Az első hallgatókészüléket az osztrák Mühlhofer szerkesztette és használta az Inn folyón. Erre a mintára készítette a Francia Vízügyi Szövetség grenoblei laboratóriuma is az Isèren alkalmazott „détecteur hydro phonique"-ját, amely egy rezgő lemez és mikrofon segítségével, tetszőlegesen felerősítve közvetíti a hordalékmozgás zaját. A készülék segítségével könnyen és gyorsan kikutatható, hogy a fenék mely részén mozog a hordalék, és hol a legélénkebb a mozgás. A hallgatókészülékek tehát a hordalékmozgás pályájának a felderítésére alkalmasak és így sok időtrabló tapogatódzás takarítható meg velük, ha felfogóberendezéssel közvetlenül akarjuk mérni a hordalékhozamot. Megjegyzem, hogy a budapesti műszaki egyetem vízépítési laboratóriumában is folynak a kísérletek egy ilyen készülék kialakítására. A hordalékmozgás közvetlen megfigyelése terén nincsen még kiaknázva az optikai módszer : a mederfenék fényképezése vagy filmezése. A legnagyobb nehézség itt kétségtelenül az, hogy a felvevőberendezésnek nem szabad olyan örvénylést okoznia, amely befolyásolná a mozgást. A szállított hordalékmennyiség globális megmérése olyan helyeken jöhet szóba, ahol a folyó tóba vagy tengerbe ömlik és deltát épít 1, tehát aránylag ritkán alkalmazható eljárás. Idevág a tárolómedencék feliszapolódésának mérése is. A görgetett hordalék mennyiségének közvetlen megmérése fogókészülékkel történik. A mérésnek két fő nehézsége van: 1. nincs olyan . készülék, amely ne zavarná meg a hordalékmozgást, vagyis a benne az időegységben felfogott hordalék mennyisége valóban azonos lenne az érkező hordalék mennyiségével, és 2. a hordalék mozgása időben és térben is igen szeszélyes — egyazon keresztszelvényben 1 : 20 arányú változások is lehetségesek — úgy, hogy csak igen hosszú ideig tartó mérésből lehetne megbízható átlagot számítani. Ez pedig igen költségs. Az első készüléket Schajfernak készítette szitaszövetből (1908). Goncsarov orosz hidrológus hordalékfogóján irányváltozással folyik keresztül a víz és ennek következté!) A svájci vízgazdasági hivatal deltafelvételei. Ism. : Dr. Schuster Ferenc. Vízügyi Közlemények, 1945/1—4. szám. — 80. old.
