Vízügyi Közlemények, 1950 (32. évfolyam)

3-4. szám - V. Szakirodalom

Labaye—Károlyi : A folyóvizek hordaléka 253 ben lerakja hordalékát.

2 Ugyanekkor a lebegő hordalékot az átáramló víz útjába állított C/luskov-féle tömlő méri (1. alább). Mülilhofer mutat rá (1930), hogy a fogó adta eredményeket a készülékek hatásfokának megfelelő tényezővel kell szorozni, és hogy ez a tényező a fogó megtelésének mértékével változik. Ehrenbergeme

к a bécsi Dunán, a zürichi műegyetemnek a Rajnán, és a grenoblei laboratóriumnak az Isèren használt hordalékfogó kosara leginkább a laboratóriumi hitelesítés révén tér el Schaffemak, ill. Mühlhofer készülékétől. Szerkezetileg a legkényesebb részletkérdések a jó felfekvés, és a stabilitás biztosítása. A készülékek hatásfokát a laboratóriumi csatornában az eredeti készülék több, különböző mértékű kismintájával (1 : 2,5—1 : 10) végzett mérésekből vezetik le. A közepes hatásfok 45—55% körül van, de ha a fogó 1/3-áig megtelt, már rohamosan csökken. A svájciak fontos megállapítja, hogy a hatásfok a hordalék szemnagyságától is függ : erős hordalékmozgásnál aránylag több finom anyagot, gyenge mozgásnál viszont több durva anyagot fogott a készülék. A görgetett hordalék mérése tehát még meglehetősen bizonytalan, amellett nehézkes, és főként : rendkívül költséges. A lebegtetett- hordalék mérése általában könnyebb, mint a görgetett hordaléké, ezért már a múlt század derekától számos helyen végeztek méréseket.

3 De mivel a lebegő hordalék mennyisége a keresztszelvény minden pontján más •és más, és az időben is erősen fluktuál, számos pontról kell mintát vgnni és az adatokból a sebességszámításból ismert módszerrel kell a hordalékszállítást meghatározni. A gyakorlatban úgy járunk el, hogy különböző vízállásnál meghatározzuk a néhány jellemző ponton vett vízminták iszaptartalmának és a részletes felvételből kiszámított hordalékszállításnak a viszonyát, és így a folyamatos méréseknél már csak a jellemző pontokon való mintavételre szorítkozunk.

4 Áradáskor, amikor a hordalékszállítás gyorsan •és nagymértékben változik, sűrűn kell végezni a méréseket, kisvíz idején még a naponkinti mérés is fölösleges. A mintavétel eszközei közül Gluskov orosz hidrológus batométere emelkedik ki. Vékony vízszintes csőre erősített gumitömlő (fotballabda gumija), amelyet rúdra szerelve eresztenek le a kívánt mélységbe. A készülék előnye, hogy — kellően hitelesítve — a mintavétel tartama alatt beléje hatolt vízmennyiségből kb. 5% pontossággal a sebességet is megadja. Collet szondáját az olasz vízrajzi szolgálat rendszeresítette. Két liter űrtartalmú vízszintes cső, amelynek két végét a kívánt pillanatban rugóra járó fedőlap zárja. Kötélre szerelve nehezen használható, de egyébként jó eredményt ad. Glangeaud a Gironde-on szivattyúval vette a kb. 200 liternyi vízmintákat. A víz a folyás mindenkori sebességével egyenlő sebességgel áramlik a készülékbe. Az Amerikában és Franciaországban készített turbidiszondák hasonlóképpen önműködően szabályozzák az edénybe beömlő víz sebességét a pillanatnyi vízsebesség szerint.

5 Richardson optikai módszerrel kísérletezett : átvilágította a vizet, és fotocellán fogta fel a fénynyalábot. Mennyiségi eredményeket csak homogén hordalékanyagnál, tehát pl. laboratóriumi csatornában adhat ez az eljárás, a természetben a változatos szemnagyság miatt nem használható. 2) Ezt az elvet használták fel a győri folyammérnöki hivatal újabb hordalékfogójánál is. Lásd Károlyi Zoltán : Kísérletek a hordalékfogóval. Vízügyi Közlemények, 1947/1—4. szám. — 100. old. 3) Nálunk pl. 1873-ban Balló Mátyás határozta meg a Duna lebegő hordalékának mennyiségét. 4) Lásd : Dr. Bqgárdi János : Lebegtetett hordalékmozgás a Tisza záhony ázompusztai szakaszán. Vízügyi Közlemények, 1949/3—4. sz. 6) Serpaud—Bogárdi : A lebegtetett hordalék mérése vízmintavevővel. Hidrológiai Közlöny, 1949/1—2. szám. — 56. old.