Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - VI. Szemle

X6 Markó Iván a Nílus vízjárásának szabályozásában rejlik. A mű által tárolt vízmennyiségből a gátfal 180 nyílásán át az év minden szakában a szükségletnek megfelelő vízmennyiséget lehet lebocsátani az alsóbb öntözések részére, és a lefolyás szabályozása még a Deltában is érezteti hatását, pedig Kairó és Asszuán között 1000 km a távolság. Az asszuáni tározógátat két ízben is megmagasították. Először 1912-ben, majd 1935-ben, mikor is a magassága elérte a 60 m-t. A gát 2 km hosszú és 12.000 m

3/sec árvízmennyiség átbocsátására alkalmas. Tározóképessége 5 milliárd m

3. Újabban még két tározógátat létesítettek a Níluson, a Szennar tározót a Kék-Níluson Szudánban, és a Geb-el-Aulia tározót a Fehér-Níluson. A legutóbbi évtizedekben több nagy öntöző főcsatorna létesült a Nílus mentén. Táplálásukat négy duzzasztómű látja el, melyeket Edfur, Assziut, Nag-Hamadi és a Delta vidékén létesítették. A Tisza folyó a Nílushoz hasonlóan szeszélyes vízjárású és nyári alacsony vízállásai egybeesnek az évi legnagyobb öntözővízszükséglet időszakával. Az öntözővízhiányon hazai viszonylatban is csak csatornázással lehet segíteni, aminek nyilván a Tiszán sincs akadálya. A szudáni öntözések. A szudáni, gezirahi öntözéseket a francia kormány tanulmányi bizottságának jelentése alapján ismertetem. Angol Egyiptomi Szudán, amely Egyiptomtól délre a Vörös tenger és Francia Egvenlítői Afrika között terül el, 2,5 millió km

2 nagyságú, lakosainak száma 6 millió (2,4 fő/km

2). Szudán legnagyobb öntözései a Gezirah-oázis területén vannak és vízellátásukat a Szennár duzzasztó biztosítja. Az öntözött terület nagysága 350.000 ha, ebből 80.000 ha gyapotültetvény. A hőmérséklet évi szélsőségei ezen a vidéken 15 és 42 C°. A csapadék átlaga évenként 400 mm, és ebből 130 mm júliusban, 150 mm pedig augusztusban hull le. Gezirah talaja általában homogénnek mondható. Leginkább kötött agyagos, sókban gazdag, lúgos kémhatású és csak kismértékben vízáteresztő, ezért öntözésre igen alkalmas. Szudánban a Fehér- és Kék-Nílus összefolyása körüli területeken, amelyek az öntözésre szóbajöhetnek, inkább a Kék-Nílus uralkodik. A szudáni mérnökök ezért elsősorban ennek a folyónak a duzzasztásával foglalkoztak. Eredetileg olyan vonalvezetésű fő öntözőcsatornát terveztek, mely duzzasztás nélkül is vezette volna a Kék-Nílus árvizeit. Az árvíz tartóssága azonban aránylag rövid, és ezért duzzasztás nélkül nem lehetett volna az egész tenyészidő alatt gyapotot öntözni. A Kék-Nílus árvizei csak október hótól a következő év márciusáig táplálták volna az öntöző főcsatornát. A szennári gátat 1925-ben építették a Kék-Níluson 250 km-re Khartumtól délre. A gátat a meder alatt áthúzódó sziklás küszöbre alapozták. Teljes hossza 3025 m, amelyből 1420 m burkolt földgát, a többi támfalszelvénnyel gránitból készült. A gáttest koronáján út és vasút vezet' keresztül. A tározóképesség kereken 800 millió m

3, a fal legnagyobb magassága az alap felett 34 m, legnagyobb duzzasztása 16 m. Gránitfalazatának köbtartalma 422.000 m

3. A nyugati végéhez vízkivételi zsilip csatlakozik, mely az öntöző főcsatorna táplálására szolgál. Az öntöző főcsatorna 175 m

3/sec vízmennyiséget vezet. A gátban lévő árapasztó nyílásokon 15.000 m

3/sec vízmennyiséget lehet átengedni, clZclZ clZ eddig észlelt legnagyobb árvíz 20%-kal növelt vízmennyiségét. A szennári gát nemcsak a szudáni öntözések céljára épült, hanem egyben Egyiptom részére is tárol vizet és kisegíti az asszuáni tározót.