Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - VI. Szemle

A Nílus völgy öntözései 91 Egyiptom számára a vízben szegény kritikus időszak a szennári gátra számítva február 18—augusztus 15 közé esik. Ezután megérkezik a Kék-Nílus árvize Egyiptomba és az ottani vízhiány megszűnik. Ennek folytán január 18-a után a Gezirahot tápláló öntöző főcsatorna nem vehet ki vizet a folyóból, mert annak összes érkező vízmennyiségére Egyiptom tart számot. Ilyenkor csak a tárolt vízből öntözhet egészen július 15-ig. Az időponteltolódások onnan származnak, hogy Szennártól Asszuánig kb. egy hónapig tart a vízlevonulás. A szennári tározó tehát gravitációs vizet biztosít a szudáni Gezirah-oázis öntözéséhez, a nélkül, hogy a korábbi vízhasználat-tulajdonos Egyiptom érdekét sértené. A gezirahi öntöző főcsatorna 1 millió feddan területen uralkodik. (1 feddan = = 4200 m

2^% kat. hold.) A főcsatornából ágaznak ki az elsőrendű csatornák, majd ezekből a másodrendűek, amelyek egyenkint 1000 — 1500 feddant (750—1100 kat. hold) táplálnak. Érdekes jelenség Szudánban, hogy majdnem mindenütt gyapottermesztésre rendezkedtek be. Ez a legjövedelmezőbb öntözött növényfajta és így a helyzet hasonlóképpen alakult ki, mint nálunk a rizstermesztéssel. Hazai viszonyaink között is a tervgazdálkodás hatékonyabb bevezetése előtt mindenki elsősorban rizsöntözéssel foglalkozott, mert ettől remélte a legnagyobb jövedelmet. Szudánban is gyapoton kívül csak minimális mértékben öntöznek durrát (kukoricát) és lubiát, mely utóbbi a mi fehér babunkhoz hasonló termést szolgáltat. A gyapottermelés nagyüzemi öntözésre van berendezve Szudánban. Minden talajmunka gépesítve van, mert Szudánban nincs igavonó állat. Ennek következményeképpen az istállótrágya is hiányzik, ezért ugarolással kell biztosítani a talaj táperő visszanyerését. Az ugaroló rendszer ezen a vidéken megfelelő, mert a talaj termőrétege igen mély. Egyiptom öntözővízszükséglete. Egyiptomban ezidőszerint 3 millió hektár művelhető terület van, a többi sivatag, vagy vízfelület. A megművelhető területből 1,7 millió hektárt lehet egész éven át öntözni, 0,5 milliót pedig csak ú. n. „téli" öntözéssel lehet megművelni. A még fennmaradó 0,7 millió hektár a Deltában fekvő árterület. A végcél az, hogy a 3 millió hektár területet az év minden szakában öntözni lehessen és ugyanakkor a felső folyás mentén fekvő Szudán igényei is kielégítést nyerjenek, végül a nílusi hajózás céljára egész évben a hajózási vízszint biztosíttassék. A fent felsorolt igények kielégítésére 68 milliárd m

3 víz szükséges évente. Asszuáni mérések szerint a Nílus közepes évenkinti vízhozama 82 milliárd m

3. Első pillantásra ez a vízmennyiség elegendőnek látszik a szükségletek fedezésére, azonban a Nílus a mi Tisza folyónkhoz hasonlóan igen nagy vízingadozású és ugyanakkor az öntözések vízigénye is idényenkint változik. Ezeket a különbségeket tározással ugyan át lehetne hidalni, azonban a tározómedencékben csak hordalékmentes vizet lehet feliszapolódásuk veszélye nélkül összegyűjteni. Ilyenformán az árvizek nagyrésze nem tározható és felhasználatlanul folyik le a Földközi-tengerbe. A Níluson az öntözés szempontjából háromféle vizet különböztetünk meg: 1. „Kedvező vu" a vízhozamnak az a része, amely közvetlenül öntözésre alkalmas. 2. „Kedvezőtlen víz" az árvíz hordalékdús, nem tározható része, amely éppen ezért felhasználatlanul folyik le. 3. „Tározható víz", amely a duzzasztógátak mögött megtartható.