Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - V. Mantuanó József: Az 1947. évi árvíz tapasztalatai a Sió, a Sárvíz és a Kapos völgyében

A Sió, Sárvíz és Kapos árvize, 63 hídprovizóriumnál és a simontornyai vasúti hídnál, ahol a jeget robbantással távolítják el. A pálfai híd előtt lévő kissugarú kanyarulatokban is megtorlódik a jég, de ezt a torlaszt az áradó víz elsöpri. A Sárvízen Sióagárd még március 10-én is jelent jeget, ugyanakkor a felső szakaszon Sárszentmihály már február 4-én, Vajta február 8-án jégmentes. A Kaposon Pincehely február 15-én megszabadul a jégtől. A felső szakaszokon az utolsó jeget Kurd február 28-án, Dombóvár február 23-án, Kaposvár 21-én jelenti. A jég szempontjából kényes a helyzet a Sárvíz legfelső szakaszán. Ösi, Várpalota körül a kisméretű medreket a hófúvások eltorlaszolják, a péti, inotai vízfolyások melegebb vize a hóval keveredve eljegesedik és a meder végig jéggé válik, úgyhogy az olvadáskor a vízvezetőképessége jóformán semmi. Súlyos még a helyzet a Nádor-csatorna balparti mellékvizein: a Gaján Székesfehérvár alatt és a Dinnyés-Kajtori csatornán Sárkeresztúrnál, továbbá a Kolozsvári csatornán Rétszilasnál. Ezek a csatornák nyugat-keleti irányúak. A hófúvások betemetik őket. A hó eljegesedik és az olvadáskor a medrek tele vannak jeges hóval. Az esésük is aránylag kicsi, úgyhogy a lezúduló víz nehezen söpri ki a jeget. E miatt a meginduló olvadáskor helyi nagy vizek keletkeznek. c) Az árvíz levonulása. A Kapos-völgy. Az első árvízjelek a Kapos-csatornán, Dombóváron jelentkeztek február 10 — 16 között. Február 10-e körül kisebb jégzajlás indult meg, egyes hidaknál, főleg hídroncsoknál torlaszok keletkeztek. A levonuló árhullám, mely Dombóváron február 13-án 334 cm-t ért el, a jeget még jobban mozgásba hozta. A keletkezett torlaszokat a Kaposvízi Társulat az érdekelt községekkel karöltve igyekezett megszüntetni, de megnyugtató megoldást csak a víz apadása hozott, amikor is a jég lesüllyedt és erősen összetöredezve részben levonult. Február 22-én indult meg ismét a nagyobb vízszínemelkedés erősebb zajlás kíséretében. Február 24-én Dombóváron 405 cm a vízállás, majd 28-án lecsökken 350 cm-re; március 2-án ismét 405 cm a vízállás, de 5-re leapad 370 cm-re. Ekkor még mindig a kiépített töltések koronája alatt marad az ár. A március 5. és 6-án megindult esőzés az eddigi helyzetet teljesen felborította. A vízgyűjtőterületeken olyan víztömegek szaladtak össze, melyek a vízszint a töltéskoronák fölé emelték és a víz Kaposvölgy teljes szélességében hömpölygött alá. Dombóváron március 6-án még 370 cm a vízállás, de 8-án d. u. 6 órakor eléri az áradás az 558 cm-t és csak március 18-án esik vissza 300 cm alá. A tetőzés a töltéskorona felett 108 cm-rel következett be. Március 7-én, miután megállapították, hogy a Konda patakon, a Kapós jobboldali mellékvizén, nagyobb víztömegek várhatók, az Vjdornbóvár állomásra vezető út mentén rögtönzött védőgátak építésébe kezdtek, hogy megakadályozzák az ú. n. „Szuhaji domb" elöntését, amely a környék legalacsonyabb területe. Az ideiglenes jászolgátak építésével március 9-én hajnali 4 óráig sikerült a vizet visszatartani, ekkor azonban az ideiglenes gátat több helyen átszakította a víz. A védekezés ennek ellenére sem volt eredménytelen, mert ezalatt az idő alatt a Konda nagyvize levonult. A kiöntés vízszintje 30—40cm-iel alacsonyabban maradt és így a 175 lakóház közül csak egynehányat ért el az áradat. Ugyanakkor igen nagy elöntések keletkeztek Kaposvár mélyebbfeké: û részein, ahol a rendkívül gyorsan jövő áradat ellen (március 6-án 297 cm, 8-án 470