Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
1-2. szám - V. Mantuanó József: Az 1947. évi árvíz tapasztalatai a Sió, a Sárvíz és a Kapos völgyében
64 Mantua .no József cin, a számított nagyvízszint 230 cm!) nem volt mód védekezni. Mintegy 50—60 ház került vízbe. Itt a mentés csak a kilakoltatásra szorítkozott. Elöntés következett be még Gsikóstöttös baranyamegyei községben, ahol a mélyebb településen 15 — 20 ház került vízbe. Lakott helyeket ezenkívül Szakályban érintett az áradás — itt egy ház dőlt össze — és Pincehelyen, Tolnanémœdiben keletkeztek kisebb épületkárok. Tolnanémedi alatt, a Sió és Kapós összefolyásánál, a kendergyár egy részébe hatolt be a víz. Jelentős károkat okozott az árvíz az utakban, vasutakban. Kaposvár és Taszár állomások között a pálya 600 m hosszban víz alá került, a sínkorona felett 15 — 20 cm víz állt. A 39. sz. őrházból ki kellett lakoltatni az őrt. Baté és AttalaCsoma állomások között a 46. sz. őrháznál 120 cm magasan volt a víz a sínkorona felett. Attala-Csoma és Dombóvár állomások között 700 m hosszú szakaszon a sínkoronáig ért az ár, Dombóváron és Döbrököz állomások között a Kaposon lévő hidprovizóriumot az árvíz alámosta. A parti és a mederjárom megdőlt, a forgalmat be kellett szüntetni. A Kapósba ömlő Méhész-csatorna a 93. és 92. sz. őrház között lévő híd ellenfalait megkerülte és a töltés átszakadt. Pincehely—Tolnanémedi állomások között az 1939/40. szelvényben lévő hidprovizóriumot elsodorta a víz. Dombóvár—Sásd állomások között az 1615/20. szelvények között a töltés 170 fm hosszú szakaszon átszakadt. A töltést és a pályát 900 m 3 terméskővel és 300 m 3 zúzott kővel állították helyre. Az említett árvízkárok miatt a vasúti forgalom megszakadt és Budapest — Dombóvár és Pécs között majdnem két hétig szünetelt. A vasúti rombolások helyreállítása mintegy 800.000 Ft-ba került. A Kapóssal egyidőben áradt egyik jelentős mellékvize, a Keszőhidegkúton a balparton betorkolló Koppány patak. Március 10-én az áradat jóformán teljes völgyszélességben folyott le, elöntötte Tamási állomást és a környező területeket. A dombóvár—lepsényi vasútvonal töltését a víz 30 fm hosszban átszakította. A tamási—hidegkúti vasútvonal Koppány-hídprovizóriumát alámosta és a hozzácsatlakozó tol é3 180 fm hosszú szakaszát elmosta. A Sárvíz völgye. Mintegy 6 nappal később jelentkeztek az árvízbajok a Sárvíz felső szakaszán. Lakott helyek szempontjából itt Székesfehérvár városa az elsősorban érdekelt. Székesfehérvár a Gaja völgyben, a Sárvíz árterének nyugati szélén fekszik. A Gaja patak, amely egyrészt a keleti Bakony és a Vértes nyugati oldalán lévő vizeket gyűjti össze, a város é zaknyugati oldalán folyik le. A város nyugati széle az, amelyet a nagyvizek veszélyeztetnek. Február 23-án reggel 5 órakor jelentették először, hogy a Gaja patak megáradt: Balinkánál elöntötte a bányavasúta'. A számítások szerint a nagyvíznek délután 3 óra körül kellett volna elérnie Székesfehérvárt. Ez azonban csak 24-én, a délelőtti órákban következett be. A késés oka az volt, hogy a Gaja-meder mindenütt hóval és jéggel volt eltorlaszolva, a víz kiömlött, a völgyön szétterülve folyott lefelé és belőle nagy mennyiség tározódott. Azonban Fehérvárnál a komáromi vasútvonal felett a Gaja balpartján így is kilépett medréből a víz és elöntötte a mélyebb területeket, majd a város déli oldalán lévő Janesár-csatornába folyva, veszélyeztette a Jancsár csatorna menti utcákat. Szerencsére az éjjeli fagy lefogta a vizet és apadás jelentkezett. Március 6-ig az időjárás szerencsésen alakult, mert a nappali olvadást t-rősebb éjtszakai fagyok követték, amelyek az olvadást időnkint lefogták és így a Bakonyban és a Vérteseken lévő hótakaró kedvezően pusztult. Ez alatt az idő
