Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
3-4. szám - VI. Szemle
De Châtel: Belgium v íziutai . 257 a másodkori homokkőben 2 : 1 rézsűkkel volt megoldható, de a 1,5 km hosszú szakaszon még így is 5 millió m 3 földkiemeléssel járt (2. ábra). A vonalvezetést az általános domborzati és földtani adottságok, valamint a kielégítendő száhítási igények mellett döntően befolyásolta az a körülmény, hogy a Juliana-csatorna építésének előrehaladott volta kívánatosnak tüntette fel — függetlenül az Albert-csatorna teljes kiépítésétől — a maastrichti hajózási nehézségek megkerülésének mielőbbi lehetővé tételét teljesen belga területen fekvő hajózóút megvalósításával. Ezért a csatorna a Maas völgyét elhagyva, a hegylánc keresztezése után egészen a határ közelében halad, hogy Maastricht alatt belga területen 2. ábra. Az Albert-csatorna hossz-szelvénye. csatlakozhasson a régi Zuid-Willemsvaart víziúthoz, amelynek szélesítése egyébként már évek óta folyt. Ez a Lanaye—Briegden—Neerharen-i összekötőszakasz a régi Liège— Maastricht-i csatorna Lanaye fölötti szakaszával egyetlen bögét képez a -f- 60,0 m szinten. Ezért a vízszintet ebben a szakaszban tetemesen meg kellett emelni, úgyhogy helyszűke következtében az Albert-csatornát a közeli Maasmedertől itt helyenként 10 m magas gátfal választja el. Miután mindezek építése 1930-ban szinte egész hosszban megindult, a magasvagy mély vezetés kérdése az összekötőcsatornából Briegdermé1 Antwerpen felé leágazó szakaszra korlátozódott. A csatorna már Briegden előtt elhagyja azokat a területeket, ahol a földmunkák — legalább részben másodkorú kőzetekben — meredek rézsűkkel vihetők keresztül, és a negyedkori széles Maas-meanderek diluviális és alluviális lerakodásaiba, nagyobb mélységben pedig harmadkorú, váltakozó homok- és agyagrétegekbe kerül. Ennek a tömbnek csatornával való átvágása az illetékeseket az elé a kérdés elé állította, lehet-e a fúrások által feltárt rétegekben mélybevágású csatornát létesíteni, vagy elkerülhetetlen a magasvezetéssel járó hajózási nehézségek és többletköltségek vállalása. Valójában az illetékesek ezeket olyan terheseknek látták, hogy az 1924—1931 közt végzett fúrásokra támaszkodva, véglegesen lándzsát törtek a gerinctartány nélküli mélybevágású csatorna építése mellett, és csak -az ebből a döntésből eredő kérdések műszakilag tökéletes megoldását tekintették feladatuknak. Hogy ezt a célt elérhessék, szükségesnek látták minél szélesebb köröket a feladat tanulmányozásába bekapcsolni. Ezért versenytárgyalást hirdettek egy Eigenbilzennél építendő próbaszakasz építésére olymódon, hogy az érdeklődőknek lehetőséget adtak a hivatalos tervektől független megoldásokra is. A tervezett mély bevágás megépítésénél fenyegető nehézségek összefoglalhatók az egymásután következő vízzáró és vízvezető rétegekben létesítendő rézsűk, valamint a csatornafenék egyensúlyának biztosításában, egyrészt az építés folyamán, másrészt, annak befejezése után. Annak fenntartásával, hogy ezeket a munkákat
