Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)
3-4. szám - I. Dr. Bogárdi János: Lebegtetett hordalékmozgás a Tisza Záhony-rázompusztai szakaszán
LEBEGTETETT HORDALÉKMOZGÁS A TISZA ZÁHONY— RÄZOMPUSZTAI SZAKASZÁN. < Irta: dr. techn. BOGÁRDI JÁNOS. E. Т. O. 627.157 (282.243.742) I. Bevezetés. A tiszai hordalékméréseket 1942-ben azzal a céllal indítottuk meg, hogy a tiszalöki vízlépcső tervezési munkálataihoz megállapítsuk a rázompusztai és záhonyi szelvényben 1. a Tisza lebegtetett és fenéken mozgó hordalék mennyiségét évszakonkint a vízállás, a vízszintesés és a vízmennyiség függvényében, valamint 2. az árhullámoknak a keresztszelvények alakulására gyakorolt hatását (mélyülés, feltöltődés ). A méréseket és az adatok feldolgozását a volt Vízrajzi Intézetben a szerző végezte. A lebegtetett hordalék mennyiségét és töménységét vízminták vételével terveztük végrehajtani. A vízminták vételével egyidejűleg a meder anyagának vizsgálatát is elhatároztuk, hogy ezáltal az esetleges fenékhordalék mérésére is felkészülhessünk. A hordalékmérésekkel egyidejűleg víztömegméréseket és esésmérést is végeztünk, továbbá a víz hőfokát is megmértük. A vízminták vételét négy különböző mintájú víz fri i nt a ve vő vei indítottuk meg, amelyek közül végeredményben a legtöbb mérést a IV. számú vízmintavevővel hajtottunk végre. Az I. sz. vízmintavevőt (1. ábra) kísérleti célokból szerkesztettük. A műszer nem vált be, mivel a kétkarú rugós emelő rossz zárása miatt a kívánt mélység elérése előtt is bejutott a víz az üvegbe. Az 1. ábra a vízmintavevőt nyitott állapotban tünteti fel, vagyis amidőn a kívánt mélység elérése után a vízmintát, magábafogadó üveg beömlőnyílását fentről zsineg segítségével már szabaddá tettük. Az 1. ábrán * az üvegben látható parafagolyó az üveg megtelése után a beömlési nyílást elzárja és azáltal a kivett vízminta felhúzásközbetii változását megakadályozza. A IT. és IV. mintájú műszereknél is parafagolyó zárja el mintavétel után az üveg száját. A II. sz. vízminta vevő ( 2. ábra ) ugyancsak kísérleti célokat szolgált. Ennél a típusnál a beömlőnyílást elzáró dugót fentről zsineg segítségével közvetlenül húzzük ki. Az I. és II. sz. vízmintavevő rendkívül egyszerű szerkezetű és tapasztalataink szerint tökéletesen meg is felel. Nehézség mutatkozott azonban a kivett vízminta kiürítésénél. Az ólomsúllyal megterhelt szerkezetből ugyanis a vízminta kiöntése igen nehézkes. Ezért szerző a IV. mintájú vízmintavevőt szerkesztette (3. ábra), amely nagyjából a II. sz. típussal azonos, azzal a különbséggel, hogy a vízmintát magábazáró tejesüveg csuklósán kifordítható (4. ábra) s így a vízminta kiöntése üvegcsere nélkül is könnyen elvégezhető. .
