Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

3-4. szám - I. Dr. Bogárdi János: Lebegtetett hordalékmozgás a Tisza Záhony-rázompusztai szakaszán

1G8 Dr. Bogárdi .János Az eddigiektől eltérő a III. sz. vízmintavevő, amely az amerikai Tait—Binckley-féle vízmintavevő alapelvei szerint készült. A műszer (5. ábra) kormánylapáttal kapcsolt fémkeretbe erősített csőszerű test, amelynek középső része és két vége fémből készült és ezeket a fémrészeket vékony gumiköpeny köti össze. A két szélső csődarab mereven van a kerethez erősítve, a középső azonban egy rácsavart zsineg segítségével hosszanti tengelye körül a keretben kiképezett vájatokban elforgatható. Mikor a vízmintavevőt leeresztjük a kívánt mélységbe, a víz szabadon átfolyik a csövön. Ha azonban a középső csőre csavart zs neget fent meghúzzuk, a végeihez csatlakozó gumicsövek elcsavarodva elzárják a nyílásait (6. ábra). Ezzel a vízminta vétele megtörtént. Ennek a vízmintavevőnek főelőnye, hogy a víz sodra ellen a lehető legkisebb ellenállást fejti ki s így leeresztése a legkevésbbé zavarja az eredeti hordalékviszonyokat. További előnye, hogy rúddal is le lehet a kívánt mélységbe bocsátani. Ebben az esetben rendkívül kicsiny az ú. n. holt magassága (műszermagasság), ami különösen a fenék közeléből való mintavételnél fontos. Míg pl. a IV. sz. műszernél a műszermagasság 30 cm, sőt nagyobb ólomsúly alkalmazása esetén az 50 cm-t is eléri, a III. sz. műszernél, ha rúddal eresztjük le, a műszermagasság mindössze 10 cm. A négy különböző mintájú műszer mindegyike mintavételenkint körülbelül 1. liter vízmintát merít. Eredeti elgondolásaink szerint az összes mérést a III. sz. vízmintavevővel kellett volna elvégezni, a műszerheí'sziikséges vékonyfalú gumicső beszerzése körüli háborús nehézségek miatt azonban szándékunkat nem valósíthattuk meg. Tulajdonképpen csak a gumihiány miatt kellett a IV. sz. műszertípust alkalmazni. Összehasonlítás- és ellenőrzésképpen ugyanazon vízmélységből egyidejűleg vettünk vízmintákat a különböző műszertípusokkal. A kapott eredmény igazolta vízmintavevőink használhatóságát, mert a különböző műszerek adta eredmények eltérései minden esetben az ugyanazon műszerrel megismételt mérések eltéréseinek határán belül maradtak. A vízmintavevőkkel kapcsolatos kísérleti méréseket Rázompusztánál 1942. július 1-én, az egyidejű rázompusztai és záhonyi méréseket pedig július végén kezdtük meg, és a fokozódó háborús nehézségek miatt 1944. július közepén fejeztük be. A kísérleti mérésekkel együtt Záhonynál 26, Rázompusztánál 37 napon volt mérés. A mérések helye Záhonynál az 55. V. 0., Rázompusztánál pedig a 97. V. O. szelvény volt (lásd 7. ábra). A vízmintákat mindkét keresztszelvényben ladikról vettük ki. A kísérleti mérések során, különösen Rázompusztánál, az első időben csupán egyetlen függélyesből vettünk vízmintákat, azonban mindég a függély különböző pontjairól. A rendszeres vízmintavétel céljára Rázompusztánál 5, Záhonynál pedig