Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - IX. Szakirodalom

132 Szakirodalom nagyobb hirtelen vízszínsüllyedés nem áll elő; mivel pedig nem egy rajnai hajótípus ennél nagyobb hullámokat idéz elő, az erőmű hirtelen megállítása miatt hajózási károktól tartani nem kell. A vízszínváltozás [max. 3 cm/sec] és a csatornahullám esése [0,6 mm/m] lényegesen kisebbek a felvízcsatornában mértnél is. A Rajnába, való torkolásnál az alvízcsatornában megfigyelt pozitív hullám már eltűnik. Csupán igen laposan elnyúló és lefelé igen lassan csökkenő magasságú csatornahullám észlelhető. Ez a hullám 1,5 óra alatt 19,5 km-t halad lefelé, magassága ez alatt az alvízcsatorna torkolatánál észlelt érték 2/

3-ára csökken. Az erőműtől 45 km távolságban a csatornahullám még észlelhető (5 cm). A 3. és 4. kísérlet folyamán néhány hajó és vontatmány haladt a Rajnán; ezek az észlelések szerint lényegesen hevesebb ós nagyobb mértékű vízszíningadozást okoztak, mint az erőmű hirtelen leállítása. Az alsó csatornahullám levonulását a Rajnán a 4. kísérlet észleléseiből kiválasztott néhány jellemző görbével az 5. ábrán mutatjuk be. 5. ábra. A hirtelen zárás hatása az erőmű alatti Rajnaszakaszon. A szerző kísérletsorozatának eredményeként megállapítja, hogy a felvízcsatornában észlelt hullámjelenségek jól megegyeznek az eddigi elméleti és kísérleti tanulmányokkal. Nevezetesen: 1. a csatornahullámok terjedési sebessége és magassága megfelel Boussinesq törvényszerűségeinek. 2. A másodlagos hullámok H. Favre kismintakísérletek alapján levezetett összefüggéseit követik. 3. A csatornahullám elejének esése felfelé haladtában enyhén ellapul, s az egyedülálló hullám alakjához közeledik; ugyanerre az eredményre jutott a Société Hydrotechnique de France BeauvertA laboratóriuma is. 4. Az árasztózsilipek a csatornahullám magasságára csak közvetve, a visszatartott vízhozam csökkentésével és csak kis mértékben hatnak ki. Az alvízcsatorna bonyolult betorkolása a Rajnába ez esetben nem ad módot az elmélet és az észlelések szigorúan pontos összehasonlítására; a jelenségek azonban a kismintakísérleteken észleltekhez hasonlóak. A kísérletsorozat gyakorlati főcélja annak a kérdésnek a tisztázása volt, vájjon a vízerőművek üzemével kapcsolatos hirtelen vízhozamváltozások nem okoznak-e a hajózás céljait is szolgáló üzemvízcsatornákban, ill. a vízfolyásokon olyan mértékű, vagy jellegű hullámjelenségeket, amelyek a hajókra nézve károsak lehetnek. Megállapítható, hogy a hajózást is szolgáló nagyméretű üzemvízcsatornákban a csatornahullámok helyi esése és a vízszínemelkedés sebessége kicsiny és különösen az alvízcsatornában és a folyómederben lényegesen kisebbek és kevésbbé hevesek a hajózás által előidézett vízszíningadozásoknál. A szerző számos érdekes táblázatot és diagrammot közöl, valamint a mérési berendezések részletes leírását. Észlelési adatai és eredményei értékes támpontokat nyújthatnak a tervezett tiszalöki vízerőmű hasonló problémáinak megoldásához. Pap István.