Vízügyi Közlemények, 1949 (31. évfolyam)

1-2. szám - VI. Szemle

100 Fr iedk in — László ff у 2. ábra. Az egyenesvonalú meder kezdőszakaszán kialakított kanyarulat hatására rövid időn belül kanyarulatok sora fejlődik. A kísérlet megismétlése pontosan azonos eredményt ad. A baloldali felvétel a kísérlet kezdetén, a középső 3 óra múlva készült. A jobboldali az ellenőrző-kísérlet eredménye ugyancsak 3 óra után. A keresztszelvényeken jól látható a kezdeti trapézszelvény jellegzetes átalakulása és a vízszint túlemelkedése a kanyarulatokban. A kisminta adatai: J = 0,0075, q = 1,4 l/sec, d = 0,45 mm. sei háromszögalakú) keresztszelvény felel meg a szakadó part felőli mélységgel, akárcsak a valóságos folyókon. A kanyarulatban a víz ütközése folytán örvénylőbb a vízmozgás, nagyobb a víz elragadó ereje, ezért jobban kimélyül a meder. A hordalék — de legalább is a zöme — mindig a zátony mentén, a domború part felől halad. A végig kígyózó vonalban, szabályos trapézszelvénnyel kialakított, egyenletes fenékesésű kísérleti meder keresztszelvényei átalakultak és rövid időn belül hosszszelvénye is a leírt jellegzetes alakot vette fel (3. ábra). Ezzel kísérletileg is beigazolódott, hogy a kanyarulatban az ütközés folytán nagyobb a víz elragadó ereje és ezért a homorú part mentén kimélyül a meder. A gázlószelvén}

7 ugyanakkor elszélesedett és sekélyebbé vált.