Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - I. Trummer Árpád: A magyar hajózás és mezőgazdaság kölcsönös vonatkozásai

10 TRTJMMEK ÁRPÁD A mezőgazdasági eredetű víziszállítások igazi gyűjtőterülete a Tiszavidék. Ennek következtében elsősorban a Tiszántúl víziút-hálózatát kell kiegészíteni és teljessé tenni. Itt már elkészült a Körös-folyó hajózhatóvátétele a Tiszától Békésig, és munkában van a tiszántúli hajózható öntöző-főcsatorna, valamint a Sajó-fóljó Miskolcig terjedő szakiszának csatornázása. Ezek azonban még nélkülözik a teljességet, mert a hajózás körforgalmát a Sebes-Körös- és Berettyó-folyók 56 km hosszúságú szakaszának még hátralévő csatornázásával kell biztosítani. Ezt a kovés műszaki és pénzügyi nehézséget jelentő munkít mielőbb meg кз11 valósítanunk, s ezzel a Tiszántúl hajózását egyelőre teljessé is tehetjük. A Tisza-folyó Szolnoktól lefelé kis vízállásnál is hajózható, a Dana pedig biztos nemzetközi hajózóút. Ez utóbbin is lendíteni fog a /Sió-folyó csatornázása, mert ez a víziút az áruk gyűjtőterületét hatalmasan megnöveli. A munka már megindult és rövid idő múlva a dunai hajózás közvetlenül keresheti fel a Balatont. DJ még mindezzel együtt sem fog megvalósulni a magyar mezőgazdaság részéről a jövőt illetően joggal megkívánható végcél, az ország éléstárának, a Nagy Magyar Alföldnek, a Dunával való rövid összeköttetése. A Duna—Tisza-csatorna nélkül a tiszai árutömegek csak nagy kerülővel juthatnak el a Nyugat és Kelet felé egyaránt vezető nemzetközi víziútra: a Dunára és azon Budapestre. Egy ilyen, főfolyóinkat az ország szívében összekapcsoló víziút a közleksdés szempontjából a mai állapothoz képest alig felbecsülhető előnyt fog jelenteni. Elsősorban a Tiszántúlnak, mely áruit az új víziúton Csongrád és Budapest között 470, Szolnok és Budapest viszonylatban pedig 645 km-es útrövidüléssel szállíthatja. Ez az útrövidülés egyedül a búzánál is több millió forintos évi megtakarításhoz juttatná gazdáinkat. És a msllett a hajózás sem vesztené el bevételének ezt a részét, mert a víziforgalom elmaradhatatlan emelkedése bőven ellensúlyozná a szállítási távolság csökkenéséből eredő fuvardíjveszteséget. A Duna—-Tisza-csatorna azért fontos ügye a magyar mezőgazdaságnak, mert a mai természetadta kapcsolat nem biztosítja azt az olcsó és gyors víziközlekedést, amelyre fejlődő mezőgazdaságunknak és a Tiszavölgy emelkedő kultúrájának a jövőben féltétlenül szüksége lesz. Az egységes magyar víziúthálózat megvalósítására vonatkozó, és a földművelésügyi kormányzat különböző vízügyi beruházási munkaterveibe is belefoglalt elgondolásokat e helyen nem részletezem, mert azokat a közvélémény már több ízben megismerte.

1 Csupán összefoglalásképen ismétlem, hogy a tervezett új víziutak megépülése után a DunaTisza-csatorna közvetítésével a Balaton vidéke nemcsak Miskolc környékével jutna kedvező kapcsolatba, hanem a Körös-völgyével, sőt Debrecen vidékével is. Víziútjainknak a mezőgazdasággal kapcsolatos fejlesztésébe illeszthető be a kishaj ózá-s megvalósítása, mely a fejlett mezőgazdaság egyik hatásos tényezőjét : a jó és olcsó közlekedést teszi általánosabbá. Ez teszi lehetővé, hogy a gazda termeivényeit könnyen és előnyösen juttathassa el a legközelebbi piacra. Lehetőleg közvetlenül, vagy értékesítő gazdaszövetkezet útján, nehogy a közvetítő kereskedelem és a drága szállítás fölözze le a termelői és eladási ár közötti különbséget. Ugyanez áll a szükségletek (műtrágya, fa, szén, építőanyagok stb.) beszerzésére is. Ezért a mezőgazdaság szintjének emelésével kapcsolatban a közúti és vasúti forgalom javítása mellett gondolnunk kell a víziközlekedés elterjesztésére is. Ez olyan módon volna lehetséges, hogy a már meglevő, de főleg a jövőben építendő belvízcsatornáinkon lehetővé tesszük a kisebb, 20—-25 tonnás járóművek közlekedését. A vízitársulatok Rezelésében jelenleg 24.000 km-nyi csatorna van, s ha ennek csak egy kis hányadán valósítjuk m;ga kishajózást, máris olyan hosszú újabb víziúthoz jutna a mezőgazdaság, mint amilyen hosszúságú víziút áll a folyami nagyhajózás szolgálatára. 1 A magyar gazdasági élet műszaki teendői. Szerk.: FEYÉR GYULA. — Bp. 1942. — 75 és 341 o.; — TRÜMMER ÁRPÁD: Víziútjaink fejlesztése. Vízügyi Közlemények, 1939/1. szám.