Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - I. Trummer Árpád: A magyar hajózás és mezőgazdaság kölcsönös vonatkozásai

HAJÓZÁS ÉS MEZŐGAZDASÁG 49 A földművelésügyi kormány már említett munkatervében a belvízi csatornahálózat fejlesztésére 35 millió pengő, a hároméves tervben pedig az árvíz- és belvízmentesítésre 22 millió forint van fölvéve. Ezzel kapcsolatban gondoskodnunk kell róla, hogy a jövőben készülő nagyobb vízlevezető csatornáinkon a kishajózás lehetőségei biztosítva legyenek, vagyis ne épüljenek 4—5 méternél szűkebb nyílású hidak és zsilipek, és a vízszín feletti magasságuk olyan legyen, hogy alattuk a kisebb hajók (dereglyék) elférhessenek. Tudjuk, hogy a csatornák legnagyobb részén a közlekedés сзак rövidebb ideig — a kedvező vízállásoknál — lesz meg, az öntözéses gazdálkodás elterjedésével azonban ezeket a csatornákat nyáron is el fogják élővízzel látni s ezzel a hajózás időtartama meghosszabbodik. A kishajózás lehetőségeinek megvilágítására megemlítem, hogy a Pes^megyei Dunavédgát Társulat belvízrendezésének fejlesztésére készített kerettervében a kishajózás megvalósításával is foglalkozott. 50 tonnás dereglyéket vett figyelembe, amelyeknek hossza 20 m, szélessége 3-5 m, merülése 0-8 m. A felépítmény magassága legfeljebb 1-50 m lehet. A nagyobb csatornák műtárgyait úgy tervezték, hogy a jelzett méretű hajók akadálytalanul közlekedhessenek. Figyeltek arra is, hogy a csatornák találkozásánál a vízszínek egy magasságban legyenek és az áthajózás zsilip nélkül történjék. Ezzel a megoldással a társulat északi területén — ahol a hajózás egyrészt a Soroksári Dunaág, másrészt az épülő Duna-Tisza-csatorna közvetítésével átrakás nélkül érheti el a Dunát, illetőleg a Tiszát — összesen 408 km hosszúságban kívánja a kishajózási biztosítani. Ennek érdekében a társulat 2-0 millió forintnyi befektetést irányzott elő. Ha a földművelésügyi kormányzat a kishajózás érdekében végzendő munkálatokra kötelezné a vízitársulatokat, rövid időn belül többezer kilométernyi új víziutat lehetne a mezőgazdaság szolgálatába állítani. Az élővíztől távoleső alföldi vidékek ilyen bekapcsolása a víziutak hálózalába túlérne az egyszerű közlekedési probléma fogalmán és az Alföld életében korszakot jelentő eseményként jelentkeznék. Mert az olcsó közlekedés lehetősége nemcsak a mezőgazdasági termelés fejlődésére volna közvetlen hatással, hanem a fával, szénnel, kővel stb. való ellátást is kedvező megoldáshoz juttatná az ezekben szűkölködő alföldi síkságon. A víz közelsége bizonyos irányú kulturális emelkedést hozna magával (vízellátás, csatornázás, vízisport), olyan lehetőségeket, amilyenekre ma gondolni sem lehet. Az is kétségtelen, hogy a tervezett víziúthálózat — beleértve a Duna—Tisza-csatornát is—, a Tisza völgy egyébként eléggé fejlett vízrendszerét igen kedvező összeköttetésbe hozná az európai jelentőségű Dunával és a Dunántúllal. Hogy ennek a fejlődésnek hatása a jövőben milyen arányban fog mutatkozni mezőgazdaságunk életében, arra nézve ma még számszerű becslést sem lehet adni. A fejlődés azonban az új víziutak átszelte vidékeken mindenütt be fog következni, mert az ismert külföldi példák valamennyije ezt bizonyítja. A többtermelés ós a jobb közlekedés adta általános jólét először a mezőgazdaságban fog érvényre jutni, ennek bekövetkezése után pedig fokozatosan fog átterjedni a kereskedelem és az ipar életére is. A víziutak forgalma a folyók partjain csak egy-egy 15 — 20 kilométer szélességű sávból eredő árukat tudja felvenni, mert megfelelő öszeköttetés hiányában az áruk távolabbról nem juthatnak olcsón a víziszállításhoz. Ez az oka annak a törekvésnek, mely a Duna és Tisza egyes nagyobb mellékfolyóit kívánja hajózhatóvá tenni, hogy ez által főfolyóink gyűjtőterületét kiterjesszük. Ha egy nagy- és kishajózásra létesült hajózóút-hálózat valóban elkészül, ez mind a mezőgazdasági termények, mind a mezőgazdasági vonatkozású áruk számára teljes körforgalmat hoz létre, melyben az áru sok esetben minden átrakás nélkül fog a rendeltetési helyére eljutni. A Duna—Tisza-közén tervezett öntözésekk el, valamint a Duna—Tisza-csatornával kapcsolatban nem feledkezhetünk meg Nagy-Budapest élelmiszerellátásáról sem. Ez a