Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - I. Trummer Árpád: A magyar hajózás és mezőgazdaság kölcsönös vonatkozásai

HAJÓZÁS ÉS MEZŐGAZDASÁG 9 Az elmondottak szerint öntözésekkel átszőtt vidékek egyre belterjesebb mezőgazdasági termelése fokozatosan több és több munkáskezet foglakoztat. A kereseti viszonyok megjavulásával az öntözött vidék általános jóléte fokozódik és így a fogyasztás is emelkedik. De maga az öntözéses gazdaság is sokkal többet termel és többet szállít, mert anyagszükséglete erősen fokozódik. Az öntözésnél több műtrágyát használnak fel, a vízemelő szivattyúk és más munkagépek üzemanyaga is szállítási szükségletet jelent, vagyis végeredményben az öntözött vidékek áruforgalma más vidékekhez képest sokkal nagyobb arányú. Ha a víziutak környékén nagyobbarányú öntözéses gazdálkodás folyik, a szállítási forgalom, feltétlenül megnövekedik. Nemcsak azért, mert a meglevő víziutak forgalmának növekedése természetes következmény, hanem azért is, mert a hajózást a rendszeres öntözőcsatornahálózat is elősegíti. Itt nem kell sokszáztonnás hajókra gondolnunk, mert ezt a helyi forgalmat — mint külföldi viszonylatban láthatjuk •— kis dereglyék is lebonyolíthatják. Ezek a kis vízijárművek szívesen felkeresik a nagyobb hajókkal járható víziutakat, csak olyan művekről kell gondoskodnunk, amelyek a csatornákon a hajózást és az átrakást megkönnyítik, amire egyébként a későbbiekben visszatérünk. Öntözéssel kapcsolatban ilyen víziút van épülőben a Tisza és a Berettyó között. Ez a nagyméretű csatorna alkalmas lesz arra, hogy összegyűjtse az öntözőcsatornákkal átszőtt félmillió holdnyi öntözhető vidék helyi víziforgalmát, amely innen a legrövidebb úton közvetlenül juthat el a nemzetközi jelentőségű Tiszára és Dunára. Ezt a törekvést nagyon meg fogja könnyíteni a Dana—Tisza-csatorna, melynek építését kormányzatunk a közeljövőben meg akarja indítani.

1 Ez a mű egyébként — mint láttuk —- a Duna—Tisza közének dunai oldalán az öntözések elterjedését is olő fogja segíteni. A jövőt illetőleg minden reményünk megvan mezőgazdaságunk fejlődésére,különösen azért, mert törvényhozásunk és kormányzatunk az öntözések fejlesztéséről szóló 1937 : XX. tc.-kel és a hároméves terv megalkotásával a jelzett célt kívánták szolgálni. A víziközlekedés fokozására nézve mind a kettő a legjobb hatást ígéri, mert az öntözési törvény két új hajózóutat létesít, a hároméves terv pedig a Duna—Tisza-csatornával és a Sió-folyó csatornázásával kapcsol be új víziutakat közlekedési hálózatunkba. A gabonatárházak építése szintén fokozni fogja a hajózás forgalmát, a mezőgazdálkodás szintjének általános emelkedése pedig közvetett módon fogja a víziszállítások fekozódását szolgálni. Ezzel bemutattuk az érem egyik oldalát: mezőgazdaságunk jövő fejlődésének kedvező hatását a magyar víziforgalomra. A másik föltétel, amit a siker teljes elérése érdekében ki kell elégítenünk, víziútjaink olyan irányú fejlesztése, melynek hatásaként mezőgazdaságunk terményei aránylag rövid úton jussanak el a víziúthoz és ott olyan forgalmi berendezéseket találjanak, amelyek a rakodást megkönnyítik és olcsóvá teszik. « Ezeknek a feltételeknek teljesítése azonban már nem egyedül a mezőgazdaságtól függ, ezt csakis az összes illetékes tényezők közös munkájával lehet elérnünk. Víziútjaink fejlesztését mégis elsősorban a mezőgazdaság igényeihez kepest kell végrehajtanunk. Ez a kívánság korántsem ellentétes az ipar és kereskedelem érdekeivel, mert hazánkban, mint már említettük, az általános gazdasági jólét a mindenkori mezőgazdasági terméseredmény függvénye. Az ipari és agrárérdekek tulajdonképen nincsenek egymással ellentétben és ha vannak ellentétek, legtöbbször egyes érdekcsoportok hatalmi törekvéseinek megnyilvánulásai. Ilyen szempontok azonban nem játszhatnak szerepet a mezőgazdaság jövőjét érintő sorsdöntő kérdések elbírálásánál, mert itt csakis a gazdasági és műszaki szempontokat vehetjük alapul. 1 A csatorna építése 1948 március havában a dunai oldalon már meg is kezdődött. (Szerk.)