Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

70 MOSON'YI EMIL fogyasztás függvényében. A különbség csak az, hogy a tározótérszükséglet egyik esetben az állandóan biztosítható legnagyobb egyenletes vízhozamnak egyszerű, a másikban viszont ugyanennek és a fogyasztás jellegét kifejező e' tényezőnek kétváltozós függvénye. Amíg tehát az egyenletes fogyasztás tárgyalásakor formailag az 8 = Ф

х {a) végeredményre jutottunk, a változó erősségű fogyasztás esetében az összefüggés alakja S = Ф, (a, *'). Végül a vízhozameloszlás változó jellegét is figyelembevéve, az egyenletes fogyasztásra az S = Ф* (<f, «) kétváltozós, a változó erősségű fogyasztásra pedig az S = </>

4 (rf , a, «') háromváltozós függvény mértékadó. c) Teljes vízhasznosítású tározó. Teljes víz hasznosítású tározóról beszélünk akkor, ha egy vízgyűjtőről lefolyó összes víz veszteségnélküli hasznosítását tűzzük ki célul. Ebben az esetben tehát а közepes fogyasztásnak az átlagos évi középvízhozamot kell elérnie. Ez a tározótípus az egyenletes fogyasztás fogalomkörében a teljes kiegyenlítésű tározónak felel meg. Az elnevezésben tett megkülönböztetés azonban megokolt, mert — amint már a tanulmány elején megemlítettük — változó jellegű fogyasztás esetében nincs szó kiegyenlítésről. Viszont egyenletes fogyasztásra is alkalmazható a ,,teljes vízhasznosítású tározó" megjelölés, mert ez a tágabb értelmű fogalom. A teljes vízhasznosítás a többéves tározás határeseteként fogható fel. A többéves, vagy a teljes vízhasznosítású tározóknak változó intenzitású fogyasztásra való méretezése rendszerint összetett vízszükséglet kielégítése érdekében válik szükségessé, amely legtöbbnyire a vízerőhasznosítás állandó üzemvízszükségletének és egy vagy több időszakos fogyasztásnak eredője. A gyakorlatban a vízerőhasznosítást önmagában ritkán kell a változó fogyasztás körébe sorozni, mert a vízerőművek vízszükséglete általában legfeljebb éves periodicitással változik, s ennélfogva a IV/1. d) fejezetben elmondottak értelmében még a havi középértékeknek meglehetősen nagymértékű ingadozása esetében is egyenletesnek vehető az üzemvízfogyasztás a nélkül, hogy ebből a közelítésből számottevő hiba származnék. Ha pedig a vízerőmű fogyasztása csak a havi periódusokon belül hullámzik (heti és napi ingadozás), a vízkivétel mindenképen egyenletesnek tekinthető. Akár egyszerű, akár összetett fogyasztást vizsgálunk, a követendő eljárás az előbbiekhez hasonlóan két részre tagozódik: először meg kell határozni a fogyasztás abszolút értékének változását a jelleggörbe figyelembevételével úgy, hogy a vizsgált évsorozatban a fogyasztás középértéke megegyezzék az átlagos évi középvízhozammal, második lépésben pedig a tározótérszükségletet kell kiszámítani a vízhozam és a fogyasztás ismert eloszlása alapján. Ha a fogyasztás jellegét az e (t) függvény fejezi ki, akkor az általános érvényű (76) összefüggés értelmében a fogyasztás időben való változása: /«=<(«)-.