Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)
HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDE ifCÉK 71 ahol fk az évsorozat középvízhozamával egyenlő. A teljes értékű vízhasznosítás határesetében pedig az üzemvízmennyiség az /(«). = « (0 — fk összefüggésből számítható. A szükséges tározótérfogat — az éves tározó különleges esetével ellentétben — rendszerint nem adódik ki közvetlenül az t S (í - /) dt о függvény szélső értékeként. Amíg ugyanis az éves tározó tekintetében mértékadó időszak integrálgörbéje felülről nézve erősen domború, a fogyasztás görbéje tehát •—• egészen kivételes esetektől eltekintve — mindvégig alatta marad, s csupán a mértékadó időszak végén fut vele össze, illetve érinti, a többéves vízhozamintegrálvonalat a fogyasztás integrálgörbéje egyszer vagy többször metszheti, minthogy a többéves vízhozamintegrálnak nincs a száraz esztendőéhez hasonló jellegzetes alakja. Másszóval lehetséges, sőt valószínű olyan időpontok létezése, amelyekben t t j / <ft > \^qdt. о 0 Az ilyen helyzet azonban a tározó működése szempontjából lehetetlenség, mert negatív tározást jelentene. A tározóban tehát a t — 0 idö-pontban már egy bizonyos vízmennyiséget kell feltételeznünk, amely a hiány fedezésére szolgál. Ennek a kezdeti tározásnaka mértékét és vele együtt a tározótérszükségletet a méretezésnek az az alapelve határozza meg, hogy a medencében vízhiány nem keletkezhetik, de ugyanakkor a medencét teljesen ki is kell használni. Ez úgy is fogalmazható, hogy a fogyasztás integrálvonala seholsem metszheti a vízhozamintegrált, de legalább egy pontban érintenie kell, azaz a medencének a vizsgált időszak alatt legalább egyszer ki kell ürülnie. Evégből tehát az t } ('/ - /) át 0 függvény negatív előjelű szélső értékei közül a legnagyobbat kell kikeresnünk, azaz a maximális tározótérhiányt, és ez lesz a kezdeti tározás: Z hm 3. A fent definiált kezdeti tározás révén a medence már minden időpontban képes kielégíteni az előirányzott fogyasztást, s csupán a Z értéknek megfelelő t 0 időpontban — vagy időpontokban —- ürül ki épp?n, amikor ugyanis a definíció értelmében <» ín (99) Z + \ qdt — J fút — 0. о 0 A szükséges tározótérfogatot pedig önként értetődően az (100) s — Z \ q dt — \fdt függvény szélső értékei közül a legnagyobb adja meg. (Ennek a függvénynek a fentiekből következően már csak pozitív vagy zérus szélső értékei lehetnek.)
