Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)
58 MOSOXYI EMII. tényező. [A (66) egyenlettel való összehasonlítás értelmében a Kárpátmedence keleti felének éghajlatára hidrológiai szempontból — 75 X 10® sec a jellemző állandó.] Ha rövidebb időszak vízhozamkülönbségeit kiegyenlítő medence befogadóképességének meghatározása tekintetében irányadó általános törvényszerűséget keressük, akkor nyilvánvaló, hogy abban mindjobban kifejezésre kell jutnia egyéb tényezőknek is, elsősorban a geológiai felépítés jellegének, továbbá annak a körülménynek, hogy rövidebb időszak alatt a csapadékeloszlás területi ingadozása is jobban érvényesül, mégpedig olyan értelemben, hogy a terület csökkenésével a csapadék- és vízhozameloszlás szélsőségesebbé válhatik. A vízjárás kialakulásának különbözőségére kihatnak még a vízgyűjtők magassági és domborzati viszonyai, mégpedig a hőmérsékletben, az elszivárgásban és a párolgásban mutatkozó eltérések következtében. Tagadhatatlan azonban, hogy olyan hasonló jellegű területeken, mint Kárpátalja és Észak-Erdély, a magassági és domborzati viszonyokat némiképen már kifejezi a vízgyűjtőterület kiterjedése is. A fentiek alapján tehát a most tárgyalt esetben (73) S = , /), ahol rix nlíir ner Q állandó, hanem elsősorban a geológiai viszonyoknak és a vízgyűjtőterület nagyságának függvénye. Az eddig végzett mérések és vizsgálataim szerint a Kárpátmedence említett területein a megközelítésnek ez a fokozata az éves és évszakos tározó környezetében alkalmazható. A korábbi eredményekkel egybevetve: = (?)• Ha a vízliozainkiegyenlítós szempontjából mértékadó időszak tovább rövidül, akkor a vízhozameloszlásban mindig több és több tényező befolyása érvényesül, illetve fokozódik a tározás tekintetében döntő mértékűvé, míg végül igen kis időtartamok esetében — az eddig rendelkezésre álló észlelések és mérések alapján —, a kérdés elméletüeg át sem tekinthető. Rövid időszakon belül már a csapadékjárásnak és a csapadék területi megoszlásának kisebb mértékű ingadozásai, továbbá a hőmérsékletben, a hegyszerkezetben és kőzetminőségben mutatkozó kisebb különbözőségek is számottevő szerepet játszanak, és a domborzat jellege, a növényzet faja és sűrűsége, a völgyek iránya — tehát a széljárás — ós számos egyéb körülmény is befolyásolja a vízjárást. A fent vázolt állapotok között természetesen folytonos átmenet van. A figyelembevett időtartam és a vízgyűjtőterület csökkenésével az Я = Ф függvény bonyolultsága állandóan fokozódik. Elméletüeg tehát a tározótérszükségletet kifejező hidrológiai törvényszerűség az (74) S = Ф (À,,, /.!, / 2, .... /.„, /) általános alakban írható, amelyben ?. 0, Я г ). 2 /, п a meteorológiai, geológiai, topográfiái viszonyokat, továbbá a növénytakarót jellemző tényezők. Gyakorlati szempontból azonban teljesen kielégítő a fent követett eljárás, azaz az összefüggés egyes jellemző pontjainak, illetve szakaszainak meghatározására szolgáló olyan különböző egyszeriisitett képletek alkalmazása, amelyekben az együtthatók a vizsgálat szóbanforgó szakaszában uralkodó tényezők együttes, eredő hatását fejezik ki. Az S = (Páltalános hidrológiai törvényszerűség, — amely az / = <7 0-tól / = Q kig folyamatosan érvényes, — megállapítása a jövő feladata. Ehhez ugyanis igen széleskörű és hosszú időre kiterjedő meteorológiai és vízrajzi észlelésekre, továbbá geológiai és egyéb természetű megfigyelésekre, mérésekre lesz még szükség. * Az egyenletes vízfogyasztást tárgyaló fejezetek lezárásakor vázoljuk még röviden, hogy a gyakorlat szempontjából az üzemvízszükségletnek milyen jellegű eloszlása tekinthető
