Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)

HEGYVIDÉKI VÍZTÁROZÓ MEDE

ifCÉK 29 lineáris törvényszerűség igazoltnak tekinthető. Az egyes szelvények legkedvezőtlenebb, tehát legnagyobb tározóteret igénylő eseteit jellemző, azaz a legnagyobb cp értékeket összekötő vonal valóban egyenes, legalábbis azon a szakaszon, amely vizsgálatunk körébe esik, és a Kárpátmedence adottságai mellett az érdeklődésre egyáltalán számot tarthat. A 36. ábra A jelű egyenese a III/l. c. fejezetben körülírt vízzáró jellegű, В jelű egyenese pedig a félig áteresztő jellegű vízgyűjtőkre irányadó. LoqF 5 100.000 36. ábra. Figure 36. Variation of factor q as depending on size and perviousness of drainage area. (A = impervious. В = semi-pervious, С = pervious.) Az áteresztő jellegű vízgyűjtőkre érvényes vonal alakját és helyzetét a rendelkezésre álló adatokból nem lehet kielégítő pontossággal meghatározni. Az áteresztő jellegű vízgyűjtők tekintetében ugyanis egyedül a Békás-patak Márk-villai szelvényének vízhozamviszonyait ismerjük elég részletesen. A vizsgált kárpáti hegyvidéken egyéb adat nem állt rendelkezésünkre. A Békás-patakra jellemző pont felett fektetett C-jelű egyenes éppen ezért csak feltevésnek, illetve becslésszerű megközelítésnek tekinthető, amit az egyenes szaggatott kihúzásával kívántam kifejezésre juttatni. A C-egyenes valószínűségét azonban alátámasztja a Mura letenyei szelvényére elvégzett vizsgálat, annak ellenére, hogy a Mura nem tartozik a vizsgált hegyvidék földrajzi ós éghajlati egységébe. A Murát ugyanis alpesi forrásvidék táplálja, ami azt jelenti, hogy a késői hóolvadás és a gleccservíz kiegyenlítő hatása révén a vízjárás még vízzáró kőzetek esetében is az áteresztő vízgyűjtőkéhez hasonló jellegű lenne. A C-egyenest azért megokolt kissé a Békás-patakot jellemző pont fölé irányítani, mert a Márk-villai szelvény vízhozam-