Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)
30 MO SON Y I EM IL eloszlásának szélsőségességére feltétlenül némi kiegyenlítő hatással van a Gyilkos-tó, mint természetes tározó. Kis vízszíningadozása miatt azonban túlságosan nagy kiegyenlítő hatást nem szabad a Gyilkos-tónak tulajdonítanunk. (Mintegy 200.000 m 3-es víztömeg tározásának felel meg.) A (39), (40) és (41) egyenletben szereplő F 0, illetve Log F 0 és (f 0 állandókértékei a 36. ábrán feltüntetett felvétel szerint: AJ Vízzáró jellegű vízgyűjtőkre Log F 0 = 1110, rp 0 = 1054 B) Félig áteresztő jellegű vízgyűjtőkre LogF 0= 8-52, <p 0 = 0'955 C) Áteresztő jellegű vízgyűjtőkre LogF 0= 7 00, = 0-910 Ha F = 1, azaz Log F = 0, akkor a (39), (40) vagy a (41) egyenlet értelmében cp = cp 0, az F = F 0 érték pedig a cp = 0 tengelyből kimetszett érték. A fent megadott cp 0 együtthatók tehát a vízgyűjtőterület egységéhez — F = 1 km 2 — tartozó tényezők. Minthogy csak egy meghatározott szakaszra érvényesnek tekintett empirikus képletről van szó, a korábban fejtegetett elméleti meggondolásokkal nincs ellentétben, hogy az elvont értelmű rp 0 nagyobb az egységnél [(42) egyenlet.] A fenti adatok értelmében tehát a vízhozameloszlás szélsőségességét kifejező tényező (42) A) vízzáró jellegű vízgyűjtőre: (43) B) félig áteresztő vízgyűjtőre: (44) C) áteresztő jellegű vízgyűjtőre: A természetes kiegyenlítés révén <1 értéke jóval kisebb a geológiai és domborzati viszonyok által megszabott értéknél olyan vízfolyások esetében, amelyek nagyobb természetes tavon folynak át, vagy amelyeket a nyári szárazság idejében a későn olvadó hólé, vagy gleccservíz táplál. Az előbbire példa a Békás-patak (a vizsgált, ú. n. Márk-villai, szelvény közvetlenül a Gyilkos-tó alatt van), az utóbbira pedig a Radnai havasok északi lejtője, továbbá az alpesi vízvidékröl táplált Mura (Letenye). Hogy az említett tényezők miként befolyásolják a természetes vízhozameloszlást, annak vizsgálata tanulmányom kitűzött tárgyától messzire vezetne, azonkívül ennek a kérdésnek a kutatása a Kárpát-medence szempontjából nem is fontos, mert kedvező tározási lehetőségekkel rendelkező vízfolyásai a fenti tényezők okozta természetes kiegyenlítéstől mentesek, vagy legalábbis esetükben e hatások nem jelentékenyek. A megadott három egyenes közül tulajdonképen csak a félig áteresztő, főképen kárpátaljai vízgyűjtőket jellemző В jelű vonal meghatározására állott elégséges adat rendelkezésemre, míg Észak-Erdély nagyobbrészt vízzárónak tekinthető vízgyűjtőin az adatanyag hiányosságai miatt csak néhány szelvény volt megvizsgálható. Az erdélyi vízgyűjtők hidrológiai viszonyainak megbízhatóbb tisztázása, vagy legalábbis az itt közölt összefüggések megerősítése, nemkülönben az áteresztő jellegű vízgyűjtőkről táplált vízfolyások vízjárásának felderítése végett az adatgyűjtés kiterjesztése és e kérdés további beható tanulmányozása szükséges. Ez a hiányosság azonban korántsem jelent a tervezésben nagyobb hátrányt, vagy akadályt, mert a Kárpátmedence legkedvezőbb s így megvalósításra elsősorban javasolható tározási lehetőségeinek legalább 90%-át (nem a tározók száma, hanem a valószínű összes rp = 'Pl (F) = 1-054 l Log F 11-10 J cp = cp 2 (F) = 0-955 í Log F 8-52 } cp = (f -j (F) = 0-910 l Log F 7-00
