Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - IV. Dr. Kreybig Lajos: Adatok Magyarország vízviszonyainak rendezéséhez növénytermesztési szempontból

210 DK. KREYBIG LAJOS öntözés és belvízrendezés nélkül a Hortobágy szikeseinek egy-egy kat. holdnyi területén alig tud egy számos állat nyáron át megélni, míg valóban céltudatos, szakszerű öntözéssel, — ami azonban az eddigi Kísérleti adatok szerint rendkívül figyelmet követel, — számos kultúr- és takarmánynövényünk kitűnő eredménnyel ёз jövedelmezően termeszthető. 4. A Berettyó és a Körösök tájegysége. Éghajlat. A Berettyó és a Körösök tájegységén dr. Serényi Dénes megállapítása szerint a vegetációs időszak alatt, 30 év meteorológiai adataiból számítva, 75%-as biztonsággal, 3400 és 3500 C° hőmennyiségre lehet számítani. Éppígy a vegetációs időszak alatt 75%-os biztonsággal leeső csapadékmennyiség 275, az ősz—tavasz közötti 220— 230 mm. Domborzat és talajviszonyok. A Berettyó és a Körösök tájegységének területe (kereken 850.000 kat. hold) volt a nagy vízimunkálatok előtti időkben hazánk legnagyobb belvízgyűjtő medencéje és árterülete. Ezen a tájon ugyanis nemcsak a Berettyó és a Körösök árhullámai, hanem a környező, térszínileg mindenütt magasabban fekvő tájak, különösen pedig a Hortobágy elfolyó felszíni vizei összegyűltek. A terület legnagyobb részét ezért mocsári vegetáció borította, amely a talajtulajdonságok kialakulásában döntően érvényesült. Az altalaj mindenütt lösz, amelyen legnagyobbrészt 1—2 m vastag, vízhordta, finom, a mocsárvegetáció hatása alatt réti agyaggá vált, tehát rendkívül kötött üledékek képezik a termőtalajt. A lösz alatt a vizet kitűnőén vezető homokréteg fekszik. A talajvízszint mélysége 2—6 m között változik. A réti agyagoknál, azaz a lérszínileg legmélyebben fekvő talajoknál kissé magasabban fekszenek a szikesek, az ezekről elfolyó vizek a mocsárterületek vízkeszletét szaporították. A Berettyó és a Körösök medrei közelében fiatalabb és régibb öntéstalajok találhatók, amelyek többé-kevésbbé iszapos agyagok. A legmélyebb térszíni elhelyezésben fekszenek Szereptől délre, Füzesgyarmattól északra, valamint a Sebes Körös mentén Kornádi és Vésztő között a Sárrétek. Tőzeges kotus feltalajukat sok helyen felégették vagy pedig az altalaj réti agyagjába keverték már bele. Vízrendezés. Mindezen talaj féleségeken, bár igen nagy (köbméterenkint 400—600 mm csapadékmennyiségnek megfelelő) vízbefogadóképességűek, a percenkint csak 0,1—0,2 mm vízvezetőképesség miatt könnyen képződnek nagyobb esőzések és a hóolvadás alkalmával vízállások. A vízimunkálatok mindezen területeket a mezőgazdasági kultúra részére igen nagy haszonnal felszabadították. Megállapítható azonban, hogy ezeken a rendkívül nehézművelésű talajokon nemcsak talajtani és növénytermesztési, hanem belvízrendezési okokból is a lehető mélyreható talajművelés —• a gőzekeszántás —, nélkülözhetetlen. Mélyszántás nélkül ugyanis ezeken a talajokon még a legtökéletesebb belvízrendezés esetén is keletkeznek vízállások, mert a vizet nem tudják idejében bevenni és a mélyebb rétegekbe vezetni, tehát a talajok igen kedvező vízraklározóképessége nem hasznosul. Ezeknek a talajoknak egy-egy cm-nyi rétege 6—8 mm csapadékot képes felvenni, tehát a szokottnál kb. 10 cm-rel mélyebb szántás esetében 60—-80 mm-el több csapadékot vezetnek a mélybe és óvnak meg a párolgástól. Ezek a számok határozottan reámutatnak arra, hogy a mélyszántás a fennálló adottságok ée körülmények között belvízrendezési szempontból is rendkívül fontos. A megváltozott birtokviszonyok a gőzekeszántást megnehezítik ugyan, de rendelkezésre állanak a nagyteljesítményű nehéz traktorok, amelyek a gőzeke munkáját helyettesíteni tudják. Alkalmazásuk ezen a tájon nemcsak talajtani és növénytermesztési, hanem belvízrendezési szempontból is elkerülhetetlenül szükséges. A táj mezőgazdasági kultúrája élénken fejlődött és újabban az öntözési lehetőségek megteremtésével erősen fokozhatónak ígérkezik.