Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - IV. Dr. Kreybig Lajos: Adatok Magyarország vízviszonyainak rendezéséhez növénytermesztési szempontból

MAGYARORSZÁG VÍZVISZONYAINAK RENDEZÉSE 211 5. A Tiszavölgy tájegysége. A Tisza völgyének tájegységét mind talajtani, mind növénytermesztési szempontból két részre kell osztanunk: a Szolnoktól délre, ill. északra eső tiszavölgyi tájra. a) A Szolnoktól délre cső középső Tiszavölgy. Vegetációs időszak alatti hőmennyisége dr. Berényi szerint 3500 és 3700 C° között van; ugyanezen időszak alatt a csapadékmennyiség 75%-os biztonsággal 275 mm. Az ősztavasz közötti csapadék Szolnok környékén 200 mm, onnan délre haladva 230 mm-ig emelkedik. A Tiszavölgy Szolnoktól délre eső tájának talajait vízrendezési és mezőgazdasági termelési szempontból négy minőség-csoportba kell sorolnunk: a fiatal és a régi öntéstalajok, a réti agyagok és a szikesek csoportjába. A szikesek a Tiszavölgy tájának inkább szigetszerű, kissé magasabban fekvő előfordulásai. Vízrendezési szempontból figyelembe veendő, hogy a rossz vízbefogadóképességük és igen kedvezőtlen vízvezetésük miatt róluk lefolyó csapadékvizek a belvizeket nagymértékben szaporítják, sőt okozzák. A fiatal tiszai öntéstalajokhoz az ármentesítés és belvízrendezés révén a közelmúltban felszabadult területek talajai tartoznak. Hazánk legtermékenyebb talajai. Vízbefogadóképességük köbméterenkint 400 mm körül van. Vízvezetőképességük percenkint mintegy 0,5 mm. Ezek a fiatal öntéstalajok, ha altalajukban nincsen szikes talajréteg és így hasznosítható termőrétegük elég vastag, még a legaszályosabb években és a Szolnok körüli, csapadékban a legszegényebb vidéken is, megfelelő művelés és talajhasználat, valamint trágyázás esetén 14 q búza, 30—40 q kukorica, 150—200 q cukorrépa stb. termést adnak. Termőképességük azonban sajnos elég gyorsan csökken, ami leginkább a szakszerűtlen talajhasználat, — a túlhajtott búza-, kukorica- és répatermesztés következménye. A régi öntéstalajok már többé-kevésbbé elsavanyodtak, erősebben kötöttek. Bár vízbefogadóképességük nagyobb, mint a fiatal öntéstalajoké — az 500 mm-t is eléri köbméterenkint —, belvízrendezési szempontból nagyobb figyelmet érdemelnek és szükségeinek, mert vízvezetőképességük már igen kicsi (percenkint 0,2—0,3 mm). Végül: a tiszavölgyi réti agyagtalajok minőségileg azonosak a Berettyó és a Körösök tájegységénél ismertetett réti agyagokkal. Mind a régi öntéseknél, mind a réti agyagoknál, vízrendezési szempontból, — éppiígy mint a Berettyó és a Körösök völgyének talajainál, — a mélyszántás igen fontos és nélkülözhetetlen. A Tiszavölgy tájának öntés- és réti agyagtalajai alatt sokhelyen találunk különböző vastagságú szikes talajrétegeket. E sekély termőrétegű talajok vízbefogadóképessége természetesen lényegesen csökken, amit a vízrendezési munkálatoknál figyelembe kell venni. Meg kell még emlékeznem a Tisza völgyének mentén több helyen található dűnehomok vonulatokról és az egyéb szomszédos tájak talajairól, mert az ezekről elfolyó vízmennyiségek nagyrésze igen fontos szerepet játszik a Tiszavölgy belvízrendezésében. Az elfolyási veszteségek csökkentése érdekében különösen a dűnehomokok lejtőin a sáncolás, vagy megfelelő elhelyezésű és irányú fasorok, gyümölcsösök és egyéb fásítások telepítése volna szükséges. b) A Szolnoktól északra eső Eelső Tiszavölgy. Vízrendezésében egyrészt a Tisza jobbparti mellékfolyóinak vízviszonyaira, másrészt áz előforduló talajok adottságaira és tulajdonságaira kell tekintettel lenni. A tájrész 75%-os biztonságú tenyészidőszakbeli hőösszege középértékben már csak 3300 C°. Az ugyanebben az időszakban 75% biztonsággal leeső csapadékmennyiség Tiszafüredtől 14*