Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - IV. Dr. Kreybig Lajos: Adatok Magyarország vízviszonyainak rendezéséhez növénytermesztési szempontból

MAGYARORSZÁG VÍZVISZONYAINAK RENDEZÉSE 207 5. Végül a Nyírség szikes talaj féleségei legnagyobbrészt elszikesedett iszapos homokok és vályogok, amelyeknek a vízvezetőképessége percenkint mindig 0,1 mm alatt van. A nyírségi szikes területek mélyebben fekvő, régente lefolyás nélküli vízgyűjtőterületek voltak, amelyeken az összegyűlt víz bepárologva szíkesítette el a talajt. Bizonyítja ezt az is, hogy a nyírségi szikeseken majdnem mindenütt a felszín tartalmazza a legnagyobb mennyiségű oldható sót. Szíkesedés következett be azonban olyan helyeken is, amelyeken az altalajvíz kapilláris szintje a talaj felszínéig felért, úgy annyira, hogy meleg nyári időben a kapillárisán a felszínre jutott és ott elpárolgó talajvíz állandóan gyarapította a felszín oldható sótartalmát, és így szíkesítőleg hatott. A belvízrendezés talajtani követelményei a talaj adottságok és tulajdonságok szerint a különböző térszíni és altalajvízviszonyoktól függően különbözőek. Ott, ahol elfolyási veszteségek adódhatnak, tehát a lejtőkön, sáncolással é:s megfelelően telepített fasorok ültetésével, fásítással védekezünk. Viszont olyan lejtős területeken, amelyeken a nagyobb csapadékok a talaj csekély vízbefogadóképessége miatt altalaj vízfeltörések által okoznak vízkárokat, a buckákat, dombokat erdősítéssel kellene hasznosítani, a mélyebb területeken pedig alagcsövezéssel vagy árkolással kell a talajvíz mélységét szabályozni. Van azonban még egy módja a vízrendezésnek, amelyet a Nyírség parasztsága remélhetőleg lassankint éppúgy alkalmazni fog, mint a Duna—Tisza közének gazdái, akik bár óriási munkával, de igen nagy eredménnyel már sok helyen megvalósították. Ez a mód az élegyengetés. Célja a vizenyős területek feltöltése a homokbuckákról lehordott homokkal. Ezzel lehetővé tesszük, hogy a száraz hónapok alatt a növényzet a talajvízből tudja vízszükségletét fedezni, és egyben meggátoljuk, hogy az évi csapadékmennyiségből számottevő mennyiség elfolyjon vagy elpárologjon. Az egyengetéssel nemcsak a vizenyős mélyedések javulnak meg, hanem a buckák helye is, mert ezeknek az altalajában rendesen jobbminőségű a homok, mint a felszínükön. Megszűnnek az elfolyási veszteségek és a növényzet a csapadékvizeket egyenletesen használhatja el. Kétségtelen, hogy az egyengetés igen nagy munka, de Kecskemét ез Kiskunhalas környékén parasztjaink igen nagy területeket javítottak így meg, holott fizikai és lelki erejükön kívül más segítséget nem kaptak. Mezőgazdasági termelés. A Nyírség tájegységének mezőgazdasági kultúrája, bár különösen a termékenyebb talajokon erős fejlődésben van, még igen nagy mértékben javításra szorul. Főterményei a gyengébb homokterületeken a rozs és a burgonya, de termesztenek még kukoricát, napraforgót és dohányt is. A csillagfürttel való talajjavítás (zöldtrágyázás) az utolsó évtizedben a Debreceni Mezőgazdasági Kamara homokkísérleti állomásának pé'dás munkája eredményeképen már érezhetően fokozódik. A nyíregyházai homokkísérleti állomás vezetője, Westsik Vilmos, csaknem 20 évi célirányos és tervszerűen irányított munkával, teljesen önerejéből, tehát idegen anyagi segítség nélkül, bebizonyította, hogy még a legsivárabb futóhomoktalajokon is, amelyeken tapasztalat szerint néhány métermázsa rozs és 25 q krumplinál több nem termett, 10 éves átlagban 16 q-ás (12—23 q) rozs, és 70 q (50—100 q közt) krumpli terem meg. A jobbminőségű homokokon és vályogokon már a legigényesebb növényeink, mint a cukorrépa, lucerna, búza és kiterjedtebben a dohány stb. jó eredménnyel termeszthetők. 2. A debreceni löszhát. Térszíni viszonyok. A debreceni löszhát tájegységét térszínileg csak kisebb, sokszor alig észrevehető különbségek jellemzik, és csak némely helyen szakítják meg régi vízfolyások ma már száraz medrei. Éghajlat. A debreceni löszhát tájegységének a vegetációs időszak alatti hőmennyisége dr. Berényi Dénes szerint, 30 év adataiból számítva, 75%-os biztonsággal 3350—