Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - IV. Dr. Kreybig Lajos: Adatok Magyarország vízviszonyainak rendezéséhez növénytermesztési szempontból

208 DK. KREYBIG LAJOS 3450 C°, tehát középértékben 3400 C°-ra tehető. A tenyészidő csapadéka Berényi szerint átlag 275 mm és az ősz—tavasz közötti csapadékmennyiség 225 mm. Talaj adottságok és tulajdonságok. A debreceni löszhátság talajai általában hulló porból keletkeztek. A mezőgazdaságban érvényesülő talajadottságok és tulajdonságok a térszíni elhelyezés, a vízviszonyok és a különböző növénytakarók által gyakorolt befolyások következtében különböző minőségűekké alakultak. A táj területe kereken 350.000 kat hold, amelyből kb. 50.000 kat. hold a szikes, a többi pedig különböző termelési értékű barna mezőségi vályogtalaj. Legnagyobbrészben 70—140 cm humuszrétegvas tagságú, kitűnő termékenységű. Maximális csapadékbefogadóképessége köbméterenkint 300—-350 mm, vízvezetőképessége 0,3—0,5 mm. Sötétbarna és barna színű. Alatta, különösen a nyugati, a Hortobágy tájegysége felé eső határ mentén, már a felszínhez közel, változó vastagságú szikes réteg fekszik, a termőréteg tehát sekély. Ez okból a vízbefogadóképesség itt, a termőréteg vastagságától függően, sokkal kisebb, köbméterenként sokszor csak 100—• 150 mm csapadékmennyiségnek megfelelő. Ahol az altalajban szikes réteg nincs, anyakőzetül löszt találunk. Ez foltonkint erősen magnéziás, tehát szintén rossz vízgazdálkodású lehet. A vizsgálati és tapasztalati adatok egyöntetűen arra mutatnak, hogy ezeknek a talajoknak a termelési értéke szorosan összefügg a televényes réteg vastagságával. Minél nagyobb a televényes réteg vastagsága és minél fokozatosabb az átmenet az anyakőzetbe, annál termékenyebb a talaj. A televényes réteg és az anyakőzet közötti éles, hirtelen elhatárolásból mindig az altalaj magnéziás löszére következtethetünk. A táj keleti, a Nyírség felé eső határa mentén a televényes réteg felső szintje néha homokosabb, könnyebb műveletű. Az altalaj vízszintje a térszíni helyzet szerint változó, és 6—14 m között mozog. Egyes kisebb, foltszerű, mélyebben fekvő területeken régi mocsárképződményű talajok találhatók. Ezek erősen kilúgozottak, savanyúak, erősebben kötött réti agyagszerűek, de szintén löszből alakultak ki mocsárvegetáció alatt. Vízbefogadóképességük ugyan nagy, de a vizet rendkívül rosszul vezetik, és így nagyobb esőzések hatására vízállások keletkeznek rajtuk. A tájnak helyenkint nagyobb területeit foglalják el még a különböző termelési értékű szikesek. A környezethez viszonyítva némely helyen magasabban, némelyen pedig mélyebben fekszenek, de megállapítottam, hogy ugyanabban a földrajzi szélességben kb. egyező tengerszint feletti magasságban terülnek el. A szikes talajréteg vastagsága különböző. A szikesek említett, változó térszíni fekvése okozza, hogy rossz vízvezetőképességük miatt helyenkint mint vízgyűjtők, helyenkint pedig, a lejtésük következtében előálló nagy elfolyási veszteségek által, mint vízleadó területek szerepelnek. Vízrendezés és növénytermelés. A sötétbarna és barna színű televényes vályogtalajok, kiváló természeti adottságaik következtében -— ha közel a felszínhez nem tartalmaznak szikes réteget —, fölös víz okozta károsodásoktól éppúgy mint aszálykároktól mindaddig mentesek, amíg okszerű művelésben és használatban részesülnek. Sajnos azonban ebben az irányban súlyos hibákat tapasztalhatunk. Különösen reá kell mutatnom arra, hogy a hibás művelés és talajhasználat következtében (állandóan ugyanolyan mélységű szántás folytán keletkező eketalpréteg, a túlhajtott nagyvízigényű búza- és kukoricatermesztés következtében előállott televényminőség-romlás stb.) a növénytermesztésben észlelhető károsodások elég gyakoriak. Az eketalpréteg miatt már kisebb csapadék után, és a frissen szántott barazdákban is vízállások keletkeznek, és a növények gyökérfejlődésében is zavarok észlelhetők. Az e tájon tapasztalható vízfölösleg okozta károk inkább az ember hibájából állanak elő és elsősorban mélyítő müvelés sel csökkenthetők. A természeti adottságok következtében víz- és aszálykárok csak a szikeseken és a sekély termőrétegű teru-