Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
2. szám - III. Hock Károly: Vízerőink gazdaságossága
VÍZERŐ INK GAZDASÁGOSSÁGA 197 ez a rész nagyon jelentős, az könnyen belátható. Ha volna ma olyan bank, amelyben kamatot nem fizetnének ugyan, de minden kétséget kizáróan biztosítanák a tőkének teljes megmaradását, akkor véleményem szerint ezt a bankot a világ minden részéről megrohannák a betevők. Az utolsó 30 évben kétszer semmisült meg teljesen infláció következtében Magyarországon minden bankbetét, amiből nyilvánvalóan következik, hogy ilyen gyakori megsemmisülési veszély kockázatának ellenértékéül jelentékeny összeget kell fizetni. De a bankokban elhelyezett pénzt nemcsak inflációk fenyegetik. A nagy gazdasági válságokban infláció nélkül is tömegesen semmisülnek meg a követelések. Az.utolsó 100 évben az 1847—48, 1857, 1864—66, 1873—76, 1882, 1907, 1920, 1929—33. években voltak olyan nagy gazdasági válságok, amelyek valamennyi művelt nemzet hitelvilágát letarolták. Példaképen megemlítem, hogy 1874-ben Ausztria — Magyarországon a bukott részvénytársaságok tőkéje 13 millió forint volt (nem mai forint, hanem annak vásárlóértékben több mint húszszorosa), és az 1929 vége és 1930 tavasza közti időben az Egyesült Államokban 5.000 bank omlott össze. 7 Ha tehát valaki ma a takarékba betett pénzére 4% kamatot kap, ez nem annak az ellenértéke, hogy tőkéjének fogyasztásra való felhasználásáról ideiglenesen lemond. A kamatnak nagyrészét, talán az egészet, azért kapja, mert tőkéje elveszhet, és lehetséges, hogy a kapott kamat nem is elegendő ennek a kockázatnak fedezésére, tehát valójában negatív kamatot kap. Ez az elveszés, illetve értékváltozás nemcsak az infláció alkalmával való teljes pusztulásra vonatkozik, hanem kisebb mértékben előfordulhat teljes értékű aranyvalutával is a pénz vásárlóerejének változása következtében. 8 Ismeretes egyébként az a példa, hogyha valaki 600 év előtt 100.000 dollárt adott volna kölcsön 5% kamat kikötésével, akkor ma e kamatoknak megfizetéséhez nagyobb darab aranyat kellene előteremteni, mint a földgömb. 9 Ilyen nagy (5%-os) kamat fizetése tehát vagy kivételként, vagy csak rövid átmeneti időre lehetséges, általánosan és hosszabb ideig csak azon az áron, hogy időnkint a követelések egy részét válság, infláció vagy más címen törölni kell. A pénzkölcsönökkel ellentétben az építkezésbe fektetett töke esetében a kamatnak nem kell a tőke elvesztésének kockázatát is fedeznie, mert gyakorlatilag a tőke nem veszhet el. A vízerőművet is érheti kár természeti erők (árvíz stb.) vagy külső behatások (háborús kár) következtében, de a befektetett tőke teljes elveszéséről, ami a pénzkölcsönnél olyan sűrűn fordul elő, itt nem lehet szó. Példaként megemlítem, hogy a magyarországi vízerőművek háborús kárai értéküknek csak néhány százalékáia tehetők, ugyanakkor, amikor a bankokban elhelyezett pénz az infláció következtében és a valorizáció hiánya miatt teljesen megsemmisült. Végeredményben tehát azt állítom, hogy a bankok kamatlába és a nagy építkezések jövedelmezőségi számításában szereplő kamatláb nem azonos, és összekeverésük teljesen hibás eredményekhez vezet. Ha azonban a pénzkölcsön kamatlába építmények jövedelmezőségi számításánál nem használható, akkor más módot kell találnunk a beruházások jövedelmezőségének vizsgálat ára. A nélkül, hogy ennek a nehéz közgazdasági kérdésnek részleteibe mélyednék, csak röviden foglalom össze a beruházások jövedelmezősége elbírálásának helyes módszerét. Ha valamely közgazdasági körben a műszaki tudás, a természeti adottságok, a munkaképesség és az igények egybevetésével lehetséges -— még meg nem valósított —, beruházásokat olyan módon rangsoroljuk, hogy első legyen az a beruházás, amelyik a 7 fíalla Antal: A legújabb kor gazdaságtörténete. Budapest, 1935. * Irving Fisher: A pénz illúziója. Budapest, 1931. 9 Wayne W. Parish : Technokratie? Piper-Verlag, München.
