Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - III. Hock Károly: Vízerőink gazdaságossága

198 HOCK KÁKOLY 4 befektetett értékekhez képest (valamely indexhez kötött értékben kifejezve) a legnagyobb értékű termelésnövekedést idézi elő, második az, amelyiknek a jövedelmezősége ezután következik, és így tovább, megállapítjuk továbbá, hogy a közgazdasági kör bizonyos idő alatt mennyit fordít beruházásra, akkor jövedelmezőek lesznek mindazok a beruházások, amelyek a sorozat elejétől számítva együttvéve annyiba kerülnek, mint a beruházásokra szánt összeg. Ebben a fogalmazásban tehát minden beruházás jövedelmezősége a még meg nem valósított beruházások jövedelmezőségétől függ és így minden beruházás megvalósításával jövedelmezővé válnak olyan beruházások, amelyek eddig nem voltak azok. A pénzkölcsön kamatlába több-kevesebb (de inkább több) hibával követi ezt a folyamatot. Ha tehát a beruházások jövedelmezőségének elbírásánál a pénzkölcsön kamatlábát vesszük figyelembe, akkor a kocsit fogjuk a ló elé. Kérdésünk vizsgálata szempontjából ez a szabatosabb fogalmazás azért fontos, mert világosan látszik belőle, hogy a beruházások jövedelmezőségéhez szükséges jövedelemszázalék állandóan csökken. Természetesen előfordulhat kivételesen, hogy már megvalósult beruházások megsemmisülnek (például a hidakat felrobbantják), és így a kamatcsökkenési folyamatban visszaesés következik be, de a folyamat határozott irányát ez csak átmenetileg állíthatja meg. Végeredményben mindebből az következik, hogy a kamat állandóan csökkenni fog és így a III. táblázatban felvett határok közül a jövőben az alacsonyabb érték fog érvényesülni. Összefoglalva: minden eddig vizsgált közgazdasági folyamatnak a változása a jövőben előreláthatóan a vízerőmüvek javára fog történni. Jogosan teszem fel tehát, hogy az I. és II. táblázatban kimutatott számítások alapján gazdaságosnak talált vízerőművek a jövőben még inkább gazdaságosak lesznek és beigazoltnak látszik az a feltevés, hogy a műszakilag hasznosítható vízerőkészletünk 90%-a gazdaságossági szempontból is kiépítendő. Van azonban egy szempont, ami a /ízerők kiépítése ellen szól. Ez pedig az atomenergia olyan kihasználása, amely esetleg rövid időn belül feleslegessé tenné mind a termikus, mind a vízerő útján való áramtermelést. Ennek a kérdésnek állását nem ismerem, de mindenesetre úgy látszik, hogy az atomenergia kihasználásához is szükségesek olyan anyagok és berendezések, amelyekkel Magyarország nem rendelkezik, másrészről pedig alig valószínű, hogy az atomenergia felhasználása után az eddigi energiahordozók jelentőségüket teljesen elveszítsék. A kőszén felhasználása után is szükség volt a tűzifára, és az ásványolaj hódítása után is folytatták a szénbányászatot. Ezért felteszem, hogy az atomenergia felhasználása nem fogja Magyarországon az eddigi erőműveket üzemen kívül helyezni, hanem legfeljebb kiegészíti őket. Nem akadályozza a vízerőművek építését, hanem csak bizonyos mértékig korlátozza, az a körülmény, hogy külön hőerőtartalék nélkül vízerőmüvek csak addig a határig építhetők ki, amíg energiatermelésük az ország összes energiatermelésének egy bizonyos részét — véleményem szerint egyharmadát —, túl nem lépi. Hiába ugyams akármilyen jó együttműködés a hőerőművek és a vízerőművek között, és hiába egészíti ki ezt az együttműködést kiváló árszabáspolitika: bizonyos határon túl a hőerőművek már nem képesek a vízerőművek termelésének ingadozását kiküszöbölni. Ebből a szempontból tehát a vízerőművek gazdaságos kiépítésének felső határát Magyarország összes áramfogyasztásának nagysága fogja megszabni. Annak megállapításánál, hogy a villamos energiafejlesztés egyharmada történhat külön hőerőtartalék nélküli vízerőműveken, figyelembe vettem, hogy bár a magyarországi vízerőműveken termelhető áram rendkívüli ingadozásokat mutat — ami tehát értékét jelentékenyen csökkenti —, mégis vannak olyan szempontok, amelyek a termelt áram „nemességét" növelik.