Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
2. szám - II. Dr. Mosonyi Emil: Magyarország vizeiről
MAGYARORSZÁG VÍZERŐI 183 adtam meg. A dunai erőműveknél óvatosságból nem az 5. ábra kapcsán kimutatott értékeket, hanem kisebb teljesítmény- és energiamennyiségeket vettem fel a táblázatba. A felsorolás rendje egyúttal a javasolható megvalósítás sorrendjét is jelenti. A költségszámítást az Állami Villamossági Rt. (ÁVIRT) műszaki főosztályával együttesen végeztem. A termelési egységköltséget úgy számoltuk, hogy az erőmű beruházási költségének 6,5%-ával terheltük az évi energiamennyiséget. A fentemlített fi,5% az ú. n. évi költségszázalékot jelenti, amely magában foglalja az amortizáció, kamat és a fenntartás összes évi költségeit. Az erőmű beruházási költségében nincsenek figyelembe véve a hajózás és öntözés műtárgyai. A fent vázolt szempont alapvető különbséget jelent a tiszai és dunai erőművek termelési költségének számítása tekintetében is. Minthogy a tiszai vízlépcsők létesítése, pontosabban a duzzasztóművek és hajózsilipek építése az országos mezőgazdasági tervekben az öntözés és víziszállítás fejlesztése érdekében fel van véve, a tiszai energiatermelést csak a vízerőművek és szerves tartozékaik költsége terheli. A III. táblázatban beruházási költségként ezeket az összegeket vettem fel. A dunai vízerőhasznosítás tekintetében merőben ellenkező a helyzet, mert dunai duzzasztóművek és hajózsilipek létesítését még erőszakoltan sem lehet más vízgazdálkodási érdek terhére írni. Ezért a 8. jelű dunai műnél a teljes vízlépcső költsége szerepel a vízerőmű beruházási költségeként. Azonkívül vannak még kisebb kedvező vízerőlehetőségek a Rába, a Sajó és a Hernád folyón. Energiatermelési adataikat csekély értékük miatt nem vettem fel a táblázatba, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem volna érdemes foglalkozni velük. Végül fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a Dráva folyó Barcs és Zákány közti magyar-jugoszláv határszakaszán is figyelemreméltó mennyiségű villamosenergiát lehetne termelni. Az eddig elkészített vázlatos terveim szerint a fenti szakaszon három vízlépcső beépítésével összesen és átlagosan évi 184 millió kWó-t lehetne a hálózatra adni 41.000 kW gépi teljesítménnyel. A termelési költség, ugyancsak 6,5%-os évi költséggel számolva, 14,2 f/kWó-nak adódik. Ha a III. táblázat évi energiamennyiségeit összeadjuk, és ezen kívül figyelembevesszük a fentemlített kisebb folyók lehetőségeit, valamint a drávai vízerőműveknek félértékkel számított termelését, akkor összesen és kikerekítve a hálózatba betáplálható átlagosan évi • 1 milliárd к W ó hidraulikus energia termelésének tervét adtuk meg. A fentebb 2 milliárd kWó-ra becsült műszakilag hasznosítható vízienergiának tehát mintegy a fél-mennyiségére érdemes és gazdaságos a műszaki tudományok mai állása mellett tervet készíteni, sőt, a III. táblázat 1—6. jelű műveit a következő 10—12 éven belül meg is kellene építeni. De talán még az is lehetséges, hogy a nagy dunai vízerőmű is megépülhet egy 10 éves energiagazdasági terv keretében. Vízerőinknek tagadhatatlanul igen nagy hátránya, hogy üzemük nagyvizek és árvizek idején szünetel, és a vízhozam változásától függően egyébként sem teljesen egyenletes. De a teljesítményingadozás bizonyos vízhozamértékek között mégsem túlságosan nagy, ami a vízhozam és a hozzátartozó hasznos esés ellentétes viszonyából következik, éi a 7., de különösképen az 5. ábrán jól felismerhető. De előnye vízerőinknek, hogy az energia önköltsége nem túlságosan nagy, amire vonatkozóan a III. táblázat ad közelítő adatokat. A gazdaságosság kérdésével részletesebben nem foglalkozom; az érdeklődő olvasó. igen alapos ée beható költségszámítást talál Hock Károly „Vízerőink gazdaságossága" című tanulmányában.
