Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
2. szám - II. Dr. Mosonyi Emil: Magyarország vizeiről
MAGYARORSZÁG VÍZERŐI 179 vízhozam figyelembevétele esetén. Hangsúlyozni kívánom, hogy a paksi szelvény felvétele távolról sem jelenti azt, hogy a vízlépcső helye ebben a szelvényben volna már kijelölve, mert hiszen a vízlépcsőkiosztás igen sok, ma még nem tisztázott körülménytől függ. A Dunán azért vettem figyelembe a paksi szelvényt, mert reá vonatkozóan kielégítő vízrajzi adatok állnak rendelkezésre. Mivel pedig a Soroksári-Dunaág alsó torkolatától a határig számottevő hozzáfolyás nincs a Dunán — első közelítésben még a Sió hozama is elhanyagolható —, a paksi szelvényre meghatározott energiatermelési eredmények az említett egész Duna-szakaszra érvényesek változatlan — az ábrán felvett példában 6,20 m-es — vízlépcsőmagasság esetében. Az 5. ábra teljesítménygörbéinek meghatározása az alább vázolt módon történt. Az ábrák feltüntetik az átlagos vízállások tartósságának a vonalát, és a tartani kívánt duzzasztási szintet. E két vonal magasságkülönbsége adja a hasznos esések átlagos tartósságának görbéjét. Minthogy a hazai viszonyok között a megengedhető duzzasztási szint jóval alacsonyabb az árvizek szintjénél, az esztendő egy szakában nincs hasznos esés, az erőmű nem működik. A hasznos esések nyers értékeit részben módosítani, illetőleg redukálni kell, attól függően, hogy a turbinák legkedvezőbb hatásfokát mekkora esés-értékhez kívánjuk rögzíteni. Amikor az esés ennél az ú. n. mértékadó esésnél kisebb, a redukció két okból szükséges, t. i. ha közelítő számítást végezve, egy átlagos hatásfokkal és a mindenkor rendelkezésre álló, illetőleg a turbinák nyelőképességének megfelelő vízhozammal akarunk számolni, azaz ez utóbbi két mennyiség változását nem akarjuk figyelembe venni. Az egyik ok nyilvánvalóan az, hogy az esés csökkené-ével rohamosan csökken a hatásfok, a másik pedig az, hogy teljes nyitás esetében az esés négyzetgyökével arányosan csökken a turbinák nyelőképessége. Ha tehát a T = cqh képlettel, és első közelítésben állandó с értékkel kívánunk számolni, akkor a fentemlített változásokat jó megközelítéssel magábafoglaló redukált esések görbéjét kell meghatározni Feltételeztem, hogy 2,50 m esésig a redukció elhanyagolható, és csak a fenti esésen aluli értéknél végeztem reelukciót olyan arányban, hogy a hasznos esés 60 cm nyers vízálláskülönbség esetében 0-nak adódjék. A teljesítménygörbe pontjainak meghatározása most már egyszerűen a T = 7,4 qh kW képlettel történt, amely a T = 9,8 qh potenciális teljesítményből fj = 0,755 eredőhatásfok figyelembevételével adóelik. Ez a tényező 84%-os átlagos turbinahatásfok, 92,5% átlagos generátor-hatásfok, és 2,5% transzformálási veszteség felvételét jelenti. A teljesítménygörbéket különböző mértékű kiépítésekre, azaz különböző nagyságú és kerek értékben felvett vízhozamoki a számítottam ki. A teljesítményábrák területei aelják meg az átlagosan termelhető évi eneigiamennyiségeket; ezeknek millió kWó-ban kifejezett számértékeit — a vízhozamadat mellé rajzolt karikában — ugyancsak feltüntettem. A termelhető évi energiamennyiség a vázolt példában az 50%-os tartósságú vízhozam, azaz kereken 2200 m 3/sec esetében kereken 400 millió kWó. Az erőmű gépi berenelezését 57.000 kW-ra kellene kiépíteni (78.000 LE). A magyar Duna-szakasz alsó folyásán létesítendő vízerőműnek nemcsak a helyére, hanem a megengedhető duzzasztásra vonatkozó vizsgálatok és tanulmányok sem készültek még el, s ezért a tájékoztató energiaszámításokat különböző vízlépcsőmagasságokra célszeríí megadni. A vízlépcső magasságát az állandónak feltételezett duzzasztási szintnek 12*
