Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
2. szám - II. Dr. Mosonyi Emil: Magyarország vizeiről
MAGYARORSZÁG YÍZEROI 167 csak a szerkezeti elemek egy részének, sok esetben alig valaminek a megújításával kell számolni! A számos külföldi példa közül csak a közismert és évtizedek óta kifogástalanul működő rajnai vízerőművekre hivatkozom. 3. Az országos villamosenergiafogyasztás már most olyan nagy, hogy megfelelő táwezetékhálózat létesítése esetében a hidraulikus energiatermelés csúcsait értékesíteni lehet, különösképen, ha figyelembe vesszük, hogy a közepes vizek, illetve kisebb árhullámok vízrajzi előjelzésének megfelelő megszervezés esetében a kisegítő hőerőművek és hőerőtartalékok üzemét megfelelően szabályozni lehet. Ha a vízerőműveken termelt évi energiát a jelenlegi mintegy 30 millió kWó-ról mindjárt első lépésben 230—250 millió kWó-ra növelnők (a Tisza-csatornázás 4 erőműve és a kisebb vízfolyásainkon termelhető energia összege), akkor is a mai országos villamosenergia-fogyasztásnak még csak 20—25%-át fedezné a vízerő. Nyilvánvaló ebből, hogy vízerőműveinket nem a legkisebb, hanem legalább az átlagosan 50%-os tartósságú vízhozamra kell kiépíteni. A részletesebb vizsgálatok arra mutatnak, hogy pl. a Tiszán a Maros torkolata alatt a legkisebb termelési költség tekintetében az átlagosan 60%-os tartósságú vízhozam tekintendő mértékadónak, a Duna magyar szakaszán pedig az 50—-55%-os tartósságú. Ha nem a termelési költségminimumot tekintjük döntőnek, hanem egy megengedhető egységárhatárt veszünk fel, akkor a kiépítés mértéke még nagyobb lehet. Például 15 forintfillér /кWó megengedhető termelési egységköltség feltételezése esetében a Tiszán Szegednél 700 m 3/sec, —azaz 40%-os tartósságú — a mértékadó vízhozam, míg a Duna paksi szelvényére vonatkozóan ez az érték 3600 m 3/sec, illetve kereken 10%-os tartósság. 6 4. A műszaki fejlődés hatása hazai viszonylatban is ugyanazokat az előnyöket jelenti, mint bárhol másutt a világon. A meglehetősen szélsőséges vízjárású magyar folyókon a Kaplan turbina alkalmazásának fokozott jelentősége van. 5. Hazai viszonylatban elsőrendű fontossága van a vízhasznosítások kapcsolásának. Éppen ez a szempont okozza a legnagyobb különbséget vízerőink gazdaságosságának megítélésében a korábbi és a mai állapot között. Amíg az öntözés széleskörű kiterjesztésének és a víziutak kiépítésének szükségessége még fel nem merült, a hidraulikus energiatermelés jóval kedvezőtlenebbnek adódott, mint ma, amikor az ország mezőgazdasági fejlődésének biztosítása érdekében feltétlenül sürgősen meg kell valósítanunk folyócsatornázásainkat. így az öntözés és hajózás érdekében létesítendő vízlépcsők már kész helyzetet teremtenek a vízerőhasznosításhoz, s e szerint a termelt energiát a duzzasztóművek költsége vagy egyáltalán nem, vagy csak részben terheli. A vízhasznosítások ilyen módon való kapcsolása az energiatermelés számára 30—50%-os költségcsökkenést okoz, s egyben a másik két vízhasznosítás számára is előnyt jelent. 6. Az energiaszolgáltatás biztonságát különösképen a Tisza, a Sajó és a Hernád vízerőinek hasznosítása fokozhatja, mert ezek révén a tüzelőszerek tekintetéljen ellátatlan keleti országrészen a szénszállítás és a távvezetékek üzemzavarai idejében sem fog szünetelni a villamosenergiaszolgáltatás. A jövőben valószínűleg szükségünk lesz importra akár tüzelőszerek, akár a környező államokból átvezetett villamosenergia alakjában, de véleményem szerint ennek a lehetőségnek nem szabad meggátolnia a saját területünkön lévő vízerők hasznosítását. Minden, az ország területén kiépített kW teljesítmény csak növeli energiaszolgáltatásunk biztonságát. Amellett a jövőbenelképzelhető villamosenergiaimport a szomszédos államok hegyvidéki vízerőműveiből fog származni; e művek energiaszolgáltatása pedig éppen azokban az időszakokban csökken számottevően, amikor az alföldi folyami erőművek a legnagyobb teljesítménnyel működnek, és megfordítva. Ilyen értelemben tehát a részünkre energiát exportáló vízerőművekkel is értékes együttműködést fejthetnek ki a hazai kisesésű folyami erőművek. 6 Lásd Hock Károly idézett tanulmányának költségábráit.
