Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása

•A TISZA KISVÍZI SZABÁLYOZÁSA 149 mális profil" elvét feladták már ugyan, de még a mindkétoldali párhuzamos művek voltak a szabályozás legfőbb eszközei. Valószínűleg ebből indul ki FARGUEnak az a megállapítása, hogy a két part azonosan meredek kiképződése elkerülhető a szabályozásnál, ha a szemközti partok vonalának inflexiója nem esik össze egy mederkeresztmetszetben, hanem ha a vezetőér átmeneti pontjánál mind a két part, vonala egyformán domború. E feltétel kielégítéséhez kell, hogy a domború part hosszabb legyen a homorúnál, ami viszont úgy lehetséges, ha a meder szélességét a kapcsolódó kanyarulatokban számottevően nagyobbra szerkesztjük, mint az inflexiókban. Az így szerkesztett inflexióban azután akkor alakul legkedvezőbben a vízmélység, ha a szélességet jól határoztuk meg, s ha a kanyarulatokat és az átmeneteket a Fargue ajánlotta görbékben szerkesztjük meg. A görbék különfélék lehetnek, de legmegfelelőbbelmek a lemniszkáták sorozatát találta Fargue. Egyesek — más szempontoktól is vezettetve — elméleti vizsgálódások alapján magasabb folytonosságú görbék alkalmazását is ajánlották. Az elfogadott korszeiű folyószabályozási elvek keretében az inflexiók tekintetében GIRARDON nyomán azt szokás még kívánni, hogy távolságuk egyazon folyó egységes jellegű szakaszán, a folyó természetéből eredőleg, körülbelül egyenlő legyen. E szerint a szabályozásnál igyekezni kell e távolságot megtartani úgy, hogy egy-egy szakasz se túlságosan hosszú, se túlságosan rövid ne legyen, de mégis inkább valamivel több, mint kevesebb inflexió tartass ék meg. A vonalvezetésre nézve Girardon pontosan megállapított görbületi alakot nem kívánt, de szintén hangsúlyozta mind a görbület, mind a forrna folytonosságának jelentőségét. Magára az átmenetre pedig azt ajánlotta, hogy sem nagyon hirtelen és rövid, sem nagyon lassú és hosszú, tehát az egyeneshez közelálló ne legyen. Mértéket azonban nem állított fel, csupán néhány szempont figyelembevételét javasolta. így ajánlotta: el kell kerülni, hogy az egyenes irány, amelyben a folyás az inflexióban a felső kanyarulat homorú partját elhagyja, vagyis az inflexiós pont érintőjének iránya, az ellenkező part egy alsóbb részén a domború partrészt találja, mert akkor a folyás ezt a partot kikezeli és a meder elfajul. A feltétel teljesítése abban foglalható össze, hogy kerülni kell a szabályozott meder olyan vonalvezetését, amelynél két egyértelmű kanyarulat közötti szakaszon — tehát két inflexió között — egyenes vonalat lehet fektetni a mederbe a partok metszése nélkül, éspedig azért, nehogy egyenes irányú folyás álljon be a partok között az ilyen szakaszon. Az inflexiók számának megtartása vagy szaporítása a gázlókon való vízszintbukások növekedésének elkerülésére való, továbbá arra, hogy az általában kedvezőtlennek tekintett egyenes szakaszok száma ne növekedjék, és hogy a zátonyok képződésére a szabályozás során kijelölt helyek a folyó természetének valóban megfeleljenek. Ezek a bölcs megállapítások jobbára nagyobbesésű, sebesfolyású, súlyosabb hordalékkal terhelt, nagyobbszemű kavicslerakodásokkal borított medrű folyók szabályozása során tett megfigyelésekből és éleselméjű megfontolásokból szűrődtek le. Meg kell említenem azt is, hogy később egyesek — így az általam ismert szerzők között GOECKINGA hollandus mérnök •—- nem foglalnak állást az egyenes folyószakaszok ellen, nem tartják őket ellentétben állóknak a víz mozgási törvényeivel még bizonyos hordalék esetében sem, és alkalmazásukat egészen megengedhetőnek találják. Nagyon sok a bizonytalanság azonban annak az átmeneti folyópályának a megszerkesztésében, amellyel valamely kanyarulat! mederszakasz az egyenes folyószakaszhoz a víztömegek további visszaverődésének kizárásával csatlakoztatható, mert az áradás és apadás szerint változó tömegekről, sebességekről és mozgási energiákról van szó. En úgy látom, hogy ebben a kérdésben a kisesésű, viszonylag hordalékmentes, illetőleg csak könnyű hordalékot szállító folyókon nevelődött mérnökök állanak szemben a nagyobbesésű hordalékos folyók szabályozóival. Az inflexiók általános ismertetése után foglalkozzunk kissé a középső Tisza inflexió ival, a szélesség, mélység és a csatlakozó görbületek szempontjából.