Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása

148 IVÁNYI BERTALAN deríteni —, hogy a két part között a fenéken észlelhető ez a felmagasodás, amely gyakran a felső kanyarulat domhorúparti zátonyának lefelé húzódó nyúlványa, a jobb- és balpart között egymással szembenható, fentebb említett keresztirányú örvénvelő áramlatok találkozásának eredménye. Ezek az áramlatok találkozásuk helyén lerontván egymás sebességét, hordalékmozgató energiájukból is veszítenek, a hordalék egy része a találkozás vonalában tehát kiválik a vízből és a mederfenékre rakódik. így épül fel azután a két mélyebb eret elválasztó fenékgerinc. Az ismertetett alakulású mederelszólesedésben a középen lévő mederzátony nyúlványa kisvíznél egyre lejjebb és lejjebb nyúlik, mert akkor a kisvíz sebessége —• a fenékküszöbön megnövekedett esés miatt •—- itt meglehetősen nagy, és a víz mind lejjebb és lejjebb görgeti a homokot. A felépült és meghosszabbodó gerinc egyre jobban elzárja egymástól a felső és alsó mélyebb vizű medencét, mindaddig, amíg az átbukó víz el nem mossa, át nem töri az elválasztó zátonyt. Ez az áttörés azonban ritkán elégíti ki a hajózást mélység tekintetében, de meg irányára nézve sem. Az inflexió környékén a medernek a fentiekben leírt kiszélesedése igen gyakori, s mint említettem, nemcsak a Tiszán, hanem más folyókon is észlelhető. A Tiszán gyakoribb az enyhébb görbületek között, de kivételesen élénk, gyors fordulású inflexióknál is észlelhető, s létrejöttének ilyenkor a legfőbb oka: az átmenet fölötti homorú part anyagának relatív szilárdsága, simasága, és ezzel együtt meredek volta. Az elszélesedésnek egy másik fajtája az, amelyet a többé-kevésbbé egyenes irány, a nagyon mérsékelt görbület hozhat létre. Kiképződése lényegében azonos jelenségeket mutat, mint a hordalék okozta elszélesedés. Ezt az esetet fentebb már leírtam, a további elemzésre tehát nincsen sziikség. A mederelszélesedésnek egy harmadik fajtája a mederfenék kötöttségéből, elmoshatatlanságából ered. Ha a fenék ellenálló, a partok pedig elmoshatok, a kötött fenéktalaj hatásaként azonos módon jöhet létre az elszélesedés, mintha a meder fenekét súlyos hordalékpáncél borítja. Ha ez az alakulás egyenes folyószakaszra, igen mérsékelt görbületbe, vagy átmeneti helyre esik, a partok fokozatos elmosásával az is megtörténhetik, hogy a meder fenekére az agyag fölé hordalék is lerakódik, és elsősorban ez a hordalékzátony lesz a kisvízi hajózás felismerhető akadálya. Az alakulás formájából, egyes jelenségekből következtetni lehet a gázló jellegére, a fenék megfúrásával pedig természetesen egész bizonyosan meg lehet állapítani ilyen esetben is az elszélesedés igazi okát. Az elszélesedés kérdésének megvizsgálása közben sokszor kellett említenem az inflexiót. Szükségesnek tartom azonban, hogy az inflexiók kérdésével külön is foglalkozzam. A kisvízi szabályozásnak ugyanis legnehezebb —- hogy úgy mondjam legigényesebb — feladata az átmenetek, inflexiók szabályozása. A természetes vízfolyásokon felismerhető a medernek az elszélesedésre való hajlama az inflexiókban. Ez a hajlam abból következik, hogy itt mind a két part alakja hasonló, egyező hajlású, esetleg többé-kevésbbé meredek, amiért is mindkettő mellett relatív mélység, élénkebb vízfolyás, némi örvénylés és ezek eredményeképen vezetőér keletkezhetik. De következik abból is, hogy mivel itt már hiányzik az a nagy, medret kivájó erőhatás, amely a kanyarulatokban működik, a vízszállította hordalék könnyebben lerakódik és beburkolja a meder fenekét. Ha a hordalék súlyos, a partok viszont nem eléggé ellenállóak, az áramló víz eleven ereje a jól védett mederfenék helyett ezeket támadja meg: mintegy szétfeszíti a medret a partok bizonyos mérvű elmosása, elkoptatása által. Az inflexióban ennek következtében sekélyebb a meder, mint a kanyarulatokban. A folyószabályozás kénytelen volt tehát a hajózhatóság érdekében az inflexiók kérdésével alaposan foglalkozni. Nagyon fontos volt az inflexiók szabályozásának — vonatozásuk és szélességi méretük megállapításának — kérdése a folyószabályozásoknak abban az időszakában, amikor a „nor-