Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
2. szám - I. Iványi Bertalan: A Tisza kisvízi szabályozása
A TISZA KISVÍZI SZABÁLYOZÁSA 147 kemény és összetartó, a part meredeken megáll, és amelynél a lefelé közvetlenül folytatódó de már dombomba fordult part anyaga és alakja szintén ilyen. Ebben az esetben a kanyarulat homorú partja mentén létrejött örvényelve tovahaladó áramlás tehetetlenségénél, de bizonyára vízszínesésének a mederben érvényesülő iránya folytán is, továbbhalad a már elfordult sima és meredek part mentén, mert nincsen e helyen olyan ellenállás, súrlódás, fékező erő, ami lecsendesítené mozgási energiáját. A mosott partvonal domborúba fordulásánál a sodor nem válik el a parttól, hanem még hosszasan mellette marad, relatív mélységet tart fenn e part lábánál is. A parti zátony a, domború part mentén csak többszáz méterre a part inflexiós pontján alul kezd mutatkozni, és még jóval lejjebb kiképződni is a medernek ezen oldalán. Ezzel a jelenséggel együtt a meder itt elszélesedetté vált, mert a szemközti part nem követi párhuzamosan ezt az alakulást . Ott nincsen zavaró körülmény, a partvonal tehát folytonos görbülettel, egyenletesen megy át a domborúságból az inflexión át a homorúságba. Az ennek a partnak mentén észlelhető kisebb vízszínesés, és nagyon szelíd vízáramlás folytán ez a part iszapolódó — gyakran még ott is, ahol vonala máihomorú —, s mint ilyen, rendkívül egyenletes felülettel, vonallal és lejtőkkel épül fel (4. ábra). Ez a mederalakulás az inflexiók közelében nagyon gyakori a Tiszán, de más folyókon is megfigyelhető. Keletkezésének okát az áramlási jelenségek adják meg. A kanyarulatokban és az ellentétes kanyarulatok közötti átmenetekben uralkodó víztömegmozgási, áramlási és örvénylési jelenségek közül különösen az áramlást vezető part mentén keletkező vízszintemelkedés, torlódás, és ezzel összefüggésben: a vízszínesés és az áramlási sebesség különböző elosztódása a folyó medrében azok a különleges hidraulikai tényezők, amelyek itt a többiek mellett érvényesülnek. Hatásaikból mindenki megfigyelheti a következőket: a kanyarulatokban az áramlást vezető mosott part előtt a mederfenék kivájt alakját, a szemközti domború part hordalékból — a Tiszán homokból, homokos iszapból, a Sajó torkolata alatti szakaszon néhol kavicsos homokból — felépült, lejtős, néha alul lapos felületét, a sebes vízfolyást a meder homorú partja felől és a lassú áramlást a domború part mentén, végül a sodornak határozott irányú, avagy elnyújtott, ellomhuló átvetődését a felső kanyarulattól az ellenkező értelmű akóhoz, a szerint, amint a folyópálya görbületi viszonyaitól függően a mederben lehetséges hosszanti esés és lefolyási irányok megengedik. A partok és a meder ágy anyagán kívül a vízszínesés, és ezzel összefüggésben az áramlások elosztódása határozza meg a meder főformáinak kialakulását, párosulva azzal a különleges, csavarvonalszerű vízmozgással, amely a kanyarulatokban a röpítőerő következményeként, a vízelemeknek a parthoz és a víznyaláboknak egymáshoz ütődése s azután lesüllyedése folytán áll elő, és amelynek medret alakító hatását határozottan felismerhetjük. Ez az utóbbi különleges, medretvájó vízmozgás, amely tovahaladás közben a kanyarulat homorú partja felől a meder belseje felé irányul, széles medreknél nem terjedhet át az egész medren, nem terjedhet a szemközti partig. Azokon a mederszakaszokon pedig, ahol a sodrot vezető part mentén az áramlás mozgási energiája csökkenőben van, nem lehet már erős. Ehhez képest a felső kanyarulat alsó végétől lefelé távolodva, az örvénylő áramlás kivájó hatása is mind mélységben, mind szélességben mérséklődik. Ha tehát a meder elszélesedett, amint a 4. ábrán látható fentebb ismertetett mederalakulásnál beállott, a felső kanyarulat folytatásában lévő vezetőér lefelé nemcsak ellaposodik és elkeskenyül, hanem egy fenékhát is kifejlődik közötte és az ellenkező part mentén a lefelé következő kanyarulatnak megfelelően érvényesülni kezdő kimélyülés között. Ezen a fenékháton át vezet a hajóút a felső kanyarulatból az alsóba, és ezen a magas fenéken át ömlik (rendkívüli kisvizek idején esetleg bukik) át a kisvíz a felső kanyarulati medencéből az alsóba. Mind a két part menti böge (medence) vakon végződik: az alsó felfelé, a felső lefelé. A tiszai hajósok és halászok ,,csukalakó"-nak nevezik az ilyen mederalakulásokat. Nincsen kizárva — ós azt hiszem laboratóriumi kísérletekkel ki lehetne 10*
