Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)
1. szám - II. Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó medencék hidrológiai méretezése. (Második, befejező közlemény)
14 M О SOX 1*1 EMIL rálvonala a legtávolabb esik az egyenletes fogyasztást jellemző kiegyenlítő egyenestől. Több olyan tározási évet találhatunk ugyanis, amelyeknek igen kis vízhozamösszege egyenlő, vagy majdnem egyenlő, de vízhozameloszlásuk mégis igen eltérő. A 18. ábrára látható 1 és 2 jelű vízhozamintegrálokkal jellemzett évek vízhozamösszege például egyenlő, mégis az eloszlások különbözősége folytán a 2 jelű esztendőben ugyanannak a q k középvízhozamnak állandó biztosítására lényegesen nagyobb tározótér kell (<S 2), mint az 1 jelű évben (Sj). A mértékadó tározási év kiválasztásakor tehát két feltételt kell kielégíteni: 1. A tározási évben lefolyt összes vízmennyiségnek alacsony szélső értéknek kell lennie, azaz meg kell közelítenie az előfordult legkisebb 12 hónapos vízhozamösszeget. 2. A vízhozameloszlásnak szélsőségesnek kell lennie, ami akkor következik be, ha a tavaszi árhullám után lefolyó nyári, őszi és téli vízhozamok általában állandóan csökkenő irányzatúak. A mértékadó tározási év kiválasztása. Az első feltétel kielégítése tekintetében, tehát mértékadó tározási időszakként, azok a 12 hónapos periódusok jönnek szóba, amelyeknek kezdete olyan száraz, tehát kiscsapadékú naptári esztendő tavaszára esik, amelyet egyúttal igen hideg tél is követett. Ilymódon két könnyen beszerezhető meteorológiai adatcsoport, az évi csapadékmennyiség és a követő év téli hónapjainak középhőmérséklete a kiválasztás alapja. A fenti meghatározásból nem szabad arra a szélsőséges következtetésre jutnunk, hogy a mértékadó időszak kiválasztása céljából mindig csak a csapadékban legszegényebb naptári esztendőt kell alapulvenni. Szóbajöhetnek a legkisebbnél valamivel nagyobb csapadékú naptári esztendők is. Két csapadékszegény év közül a nagyobb csapadékúra akkor eshetik a mértékadó tározási év kezdete, ha az utóbbi többletcsapadéka télen mutatkozik és ez a tél a hidegebb. Ilyen körülmények között ugyanis a csapadékban gazdagabb esztendőben kezdődőtározáei év bizonyul a vízlefolyás tekintetében szárazabbnak, szegényebbnek. (Ezt a lehetőséget megemlíti BENEDEK PAL is a 8. jegyzetben idézett tanulmányának 26. oldalán.) A mértékadónak vélt esztendőkben ténylegesen lefolyt vízmennyiségeket vízállásadatok és a vizsgált esztendőkre érvényes vízhozamgörbék alapján kell minden esetben pontosan megállapítani, hogy a vízhozamintegrálok felrakása és összehasonlítása alapján a legnagyobb, clZcLZ äi mértékadó tározótérszükséglet meghatározható legyen. Már a fentiekből is látható, hcgy a követendő szabatos eljárás igen hosszadalmas,, sőt sok esetben kivihetetlen. A meteorológiai és vízra jzi állomáshálózatok ugyanis gyrészt még nem elég sűrűek, másrészt meg a rendelkezésre álló mérési-sorozatok jobbára hézagosak, vagy rövidek ahhoz, hogy a fentemlített vizsgálatot a szóbajöhető tározók nagy részére megbízhatóan elvégezhessük. A mértékadó esztendő kikeresése ugyanis mintegy 30—40 éves periódus adatainak feldolgozását teszi szükségessé. Az éves tározó tekintetében mértékadó 12 hónapos időszak — tározási év — vízjárásában, illetőleg annak legkedvezőtlenebb alakulásában azonban bizonyos törvényszerűség fedezhető fel, amely meghatározott feltételek figyelembevételével a vizsgált hegyvidékek vízgyűjtőire kielégítő pontossággal általánosítható. A szóbanforgó törvényszerűség meghatározását elősegítette az a kedvező körülmény, hogy az 1942-1943-i évpár — amelyben a tározási és vízerőhasznosítási lehetőségek feltárása céljából igen alapos és kiterjedt meteorológiai és vízrajzi vizsgálatok folytak —, a vizsgált hegyvidékek területének jelentékeny részén az elmúlt 40 éves időszak mértékadó 12 hónapom periódusát foglalja magában. Számos vízfolyás 1942. és 1943. évi kis- és középvízhozama még a szárazságáról közismert 1904. esztendő megfelelő értékeinél is kisebb volt. Ezenfelül az 1942 — 43-as tározási időszak igen kis vízmennyiségének legnagyobb része a tavaszi időszakban
