Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - VI. Szakirodalom

12(i SZAKIRODALOM II. A kisminta célszerű megtervezésekor sok szempontra kellett figyelemmel lenni. Nyilvánvaló volt, hogy torzított kismintában a depressziós görbe másként torzulna, mint maga a töltés. Ezért torzítatlan kismintát készítettek. Biztosítani kellett az eredeti töltésen és a kismintán át történő áramlás hasonlóságát. Tapasztalat szerint a szivárgás folyamán előforduló esetekben a nyomásváltozás és átbocsátóképesség kapcsolata folytán lamináris az áramlás. Tehát a kismintában is ilyennek kellett lennie az áramlásnak. A kapilláris hatás fordított arányban változik az átbocsátó közeg hézagtérfogatával és függ a víz felszíni feszültségétől; azonkívül a kapilláris emelkedéshez szükséges, hogy a folyadék szabad felszíne a levegővel érintkezzék. Mivel a kismintakísérletben is víz szerepel, és a légköri nyomást sem tudjuk megváltoztatni, végeredményben a kapillaritás nem kicsinyíthető a kisminta méretarányában. Kívánatos, hogy legalább a felszíni feszültség csökkentessék, ami tapasztalat szerint nedvesítőszcr alkalmazásával jelentős mértékben sikerül. Az áteresztőképesség is csak alig kicsinyíthető. Ezért a kisminta készítésénél csupán arra törekedtek, hogy az egyébként alkalmasan választott anyagból az eredetihez hasonlóan homogénszövetű töltést kapjanak. PI tZÖMÉT ER EK ELOSZTÁSA így érthető — amit már hangsúlyoztunk —, hogy a modelltanulmánnyal az átszivárgó vízmennyiségek abszolút értékének meghatározását nem is akarták megkísérelni. III. A kismintát és a teljes kísérleti berendezést az 1. ábra mutatja. A berendezést a Kísérleti Állomás vascsatornájába építették. A 10 m hosszú és l'l m széles kísérleti szakaszt két, a csatornába épített 2'5 cm vastag vízzáró küszöb közé fogták. A szakaszon belül 0'70 m magas üvegfalak tették lehetővé a közvetlen megfigyeléseket. A szivárgási kísérleteknél használt víznek légbuborékoktól mentesnek kell lennie, nehogy az átszívárgási keresztmetszet a homokon belül esetleg keletkező légzár miatt csökkenjen. Desztillált víz használata drága lett volna. A kísérleteket forralt vízzel végezték, amelyet 5'5 m

3-es zárt homokszűrős tartályban tároltak. A tartályt fox-ró víz vezetékről töltötték meg. Mielőtt a víz a kismintába került, 3 — 14 napig állt. Kísérletezés közben a víz 1000 W-os villamos melegítőn haladt át, ahol a tartálybeli hőmérsékletéhez képest 1'5 — 2'5 C°-al felmelegítették abból a célból, hogy az elnyelt levegőt kihajtsák. A kisminta végén kicsurgó víz medencébe jutott, ahonnan visszaemelték a táplálótartályba. Az áramvonalak megfestése céljából a vízfelőli rézsű egyes kiválasztott pontjaira üvegcsövek segítségével fluoreszcein-oldatot vezettek rá. Az átszívárgási szabad felszín tüzetes figyelésére sűrű piezometerhálózatról is gondoskodtak. (L. az 1. ábrát.) IV. A tulajdonképeni kisminta a több szempontból legalkalmasabb 1 : 15 méretarányban készült. Az eredeti töltésnek és a kismintának a méreteit az I. táblázat hasonlítja össze.