Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - VI. Szakirodalom

GÁTAKBA ÉPÍTETT SZÍVÁRGÓK I. TÁBLÁZAT. Méretek Kredeti töltés Kisminta Magasság: m 9'10 0'61 Hosszúság az alapon mérve: m ... 114"90 7'65 A vízfelöli rézsű: 1:5 1:5 Koronaszélesség: m 370 0'24 A mentettoldali rézsű: 1 : 7'17 1 : 717 Hosszúság a töltés tengelyében: m 164)0 107 Áteresztőképesség: a) töltéstest . . . 4000 X 10"

4 cm b) alap (altalaj) 0 005 X 10-" cm V. A kisminta anyagának szempontjából — nem lévén vizsgálat tárgya az átszivárgott víz mennyisége —, a kutatók bizonyos mértékig, nem voltak kötve. Ezért a kiválóan egyenletes szemű ottawai szabványhomokot használták (Standard Ottawa Sand), amelynek 99 súlyszáza1 léka 0'833 — 0'589 mm átmérőjű. Ennek az anyagnak a kapilláritása is kicsi. A vízzáró altalaj utánzására a vicksburgi löszt választották. Permeabilitása a plasztikus határon 5 X 10

—7 cm/sec, tehát igen kicsi. A szivárgókhoz használt anyag közelítően 2 mm átmérőjű finom rostált homok volt. A kisminta elkészítése különleges gondossággal történt. Így az alaphoz használt löszhöz bedolgozáskor 2%-kal kevesebb vizet kevertek, mint amennyi a plasztikus határ eléréséhez szükséges lett volna. A töltéstest homokját víz alatt döngölték be, hogy tapadó levegő nc maradjon benne, és a kész kismintát is víz alatt tartották, nehogy levegő hatolhasson a töltéstestbe. A végből, hogy az alapkísérletek során, mikor a szivárgók még nem működtek, a kilépő átszivárgott víz ne okozhasson kimosást, a mentettoldali rézsűre 2'5 cm-es durva homoktakarót terítettek. A kísérleti töltéstest permeabilitása kb. 10"-szor nagyobb, mint az alapé. VI. A szivárgókat a kismintában 2 mm-es homokkal készített négyzetkeresztmetszetű ágyba helyezett lyuggatott rézcsövekből készítették. Ezeket a természetben használatos alagcsövek tompa illesztésének utánzása céljából 21 mm-nyi távolságokban fűrésszel bevágták, ill. majdnem teljesen átmetszették. A rézcsövek átmérője 6 mm. Mindegyik szivárgóba még egy nagyobb, 19 mm átmérőjű csövet is tettek (ennek a valóságban közelítőleg 30 cm átmérőjű cső felel meg), hogy egy ilyen nagyobb alagcsőnek a szivárgási görbére való hatását is tanulmányozhassák. 5 szivárgóvonal készült, a hatodikat csak a kísérletek befejezése titán építették be és pedig csak nagyátmérőjű csővel. Mindegyikkel kapcsolatban megfelelő oldalkivezetésről gondoskodtak. Az 1. ábrán a szivárgókat D betű (az angol drainage — szivárgó szó kezdőbetűje) és sorszám jelöli. A már meglévő gáttesbe való beépítés, ós a még csak megépítendő töltésekbe való betervezés már vázolt szempontjait figyelembevéve, a szivárgók közül a D-l, D-2 és D-6 jelűt a mentettoldali rézsű felszíne alá Г80 m-re, a rézsű lábától 15'2, 30'5, ill. 45'7 m távolságban helyezték el, a D-3, D-4 és D-5 jelűt pedig az eredeti talajfelszín fölött 0'60 m magasan, a töltés lábától 30'5, 45'7 és 60'9 m-re tették. (Ezek a méretek az eredeti töltés valódi hosszaiban értendők.) VII. A kísérletek lebonyolításának sorrendje nem volt ötletszerű. Minthogy várható volt a szivárgási szabad felszínnek a szivárgók működése következtében beálló süllyedése, továbbá mivel kívánatosnak mutatkozott a kísérletek megszakítás nélküli egymásutánban való végrehajtása, a kísérletek rendjét úgy állapították meg. hogy a későbbi kísérlet az előzőhöz képest a szivárgási szintet mindig lejjebbszorítsa, vagyis a különböző kísérleteknek egymásutánja során a szivárgási felszín mindig csak egyértelműen változzék. A hajszálcsöves emelkedés csökkentése végett a kísérletek megkezdése előtt a kismintatöltés mentett oldalát és koronáját 1%-os aerosol oldattal locsolták le, és csekélymennyiségű oldatot a kísérletek egész tartama alatt folytonosan adagoltak a mederoldalon. Az átszivárgó vízmennyiségeket }/<> óránkint mérték, és a vízhőfokot állandóan 20 C° körül tartották. A hidrosztatikai nyomást első esetben a kísérlet megindítása után félórával, azután óránkint figyelték.