Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának beszámolója 1945. és 1946. évi működéséről

12 A VÍZÜGYI SZOLGÁLAT BESZÁMOLÓJA PÉNZÜGYI ADATOK A politikai és gazdasági összeomlás folytán pénzügyekről az 1945. év első hónapjaiban nem is beszélhetünk. Még a nemzetgyűlésnek az 1945. nov. 4-i választásokat követő megalakulása után is csak kivételes felhatalmazás alapján, hónapról-hónapra vitte a kormány a pénzügyeket. A költségvetés készítésének mindennemű gazdasági alapja hiányzott, és a rohamosan fokozódó infláció ezt rövidesen technikailag is lehetetlenné tette. Nem segítétt az ,,adópert gő"-mk 1946. I. 2-án történt bevezetése sem: egy hónapon belül megindult az adópengő-infláció (4. ábra). A pénzügyi őrületnek 1946. VIII. 1-én az új forint-valutára való áttérés és az ezzel kapcsolatos stabilizáció vetett véget. Az egyidejűleg életbeléptetett 1946147. évi állami költségvetésnek a vízügyi szolgálatot érintő tételeit az I. táblázat tartalmazza. E szerint a vízügyi kiadások évi főösszege 24,068.000 forint, a bevételeké 8,826.000 forint. A költségvetés a múlttól a következő lényeges vonásokban tér el. A rendkívüli helyzet kényszerítő hatására jelentékeny összegeket irányoz elő a vízitársulatok támogatására, illetve az árvízvédelmi és belvízlevezető müvek legégetőbb hiányosságainak pótlására (átmeneti kiadások, 4. és 5. rovat), továbbá, — számolva az érdekeltek anyagi erőtlenségével, — nagyobb mértékben segíti a közérdekű lecsapoldsokat (beruházások, 7. rovat). Kiugró a rendes kiadások 8. rovatán a kisvízi hajózóút kitűzésére előirányzott tétel, amelyet a nemzetközi dunai hajózás- útjában fekvő számtalan híd- és hajóroncs megjelölésének szüksége duzzasztott rendkívül nagyra. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság részéről a kitűzőszolgálattal szemben támasztott fokozott követelményekkel függnek részben össze a rendes kiadások 3. rovatán szereplő gépkocsi-költségek is. A beruházások közül csupán all. rovaton, a Sió hajózhatóvátételére felvett összeg emelkedik ki. Csak összegszerűen nagy, — valójában mind a feladatok fontosságához és nagyságához, mind a múltbeli előirányzatokhoz képest kicsi, — az állami kezelésű folyók szabályozására, és a Tiszántúl öntözésére beállított összeg (1. és 10. rovat). (Az 1937 : XX. t. c. az Öntözési Alap támogatására 20 éven át 5 millió pengőt rendelt!) Ha a költségvetés tételei, — a háborúsujtotta, kifosztott ország teherviselőképességéhez mérten, — viszonylag nem is kicsik, megítélésüknél nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a múltban a munkaeszközökkel többé-kevésbbé jól felszerelt szolgálat tényleges alkotómunkára költhette a rendelkezésére bocsátott összeget, míg ma az újraberendezkedésre kell fordítania a hitelek nagyobb részét. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a háború előtti költségvetési színvonal elérésével sem elégedhetünk meg. Magyarország mindenkor rendkívül mostohán kezelte a vízügyeket. Költségvetésének csak 0-44%-át fordította rájuk, míg ugyanakkor az osztrák, az olasz ill. a csehszlovák állami költségvetés vízügyi szektora 1 -5, 2-8 ill. 6-5%-ra rúgott! (1930. évi adatok.) Ezek a számok komoly figyelmeztetést tartalmaznak, különösen, ha meggondoljuk, hogy hazánk müvelés alatt álló területének 25-2%-át állandóan árvíz és belvíz fenyegeti, — e tekintetben Hollandiához hasonló a helyzetünk, ahol a víziügyek különleges jelentőségét önálló vízügyi minisztérium felállításával ismerték el, — és, hogy a földreform végrehajtása után az eddig az érdekeltségre bízott talajjavítási és egyéb vízügyi feladatok megoldása, amelyek nélkül nincs gazdasági felemolkedés, az államra vár. A vízügyi szolgálatnak az 1946/47. költségvetési év első 5 hónapjára eső, 1946 dec. 31-ig teljesített kiadásait költségvetési tételek, ill. szolgálati ágak, folyók és hivatalok szerint, a II. és a III. táblázat foglalja össze. Ez az idő, amely részben a télbe is belenyúlt, természetesen túlságosan rövid ahhoz, hogy az adatokból messzemenő következtetéseket vonjunk le, és így meg kell elégednünk egyszerű közreadásukkal.