Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - V. A víziügyek a dunai államokban

120 víziügyek a dfnai államokban A vízerö-programmon túl a vízgazdálkodás minden ágában rengeteg a tennivaló. Különösen jelentősek a települési vízgazdálkodás feladatai. Ausztria 17.000 községe közül 11.000nek nincs központi vízellátása. Az 1938-ban már érett építési tervek kb. 20,000.000 Schilling keretéig készültek el. Ausztria 10.000 főnél népesebb 28 helysége közül, amelyekben a lakosságnak 40%-a lakik, egyetlen egynek sines a mai követelményeket kielégítő szennyvízelvezetése. Ugyanez áll további 26 helységre, melyeknek lakosszáma 5000 ós 10.000 közé esik. A területi vízgazdálkodás feladatai közül ö n t ö z é sre a csapadékban szegény keleti országrészen és az Inn és Salzach durvakavicsos völgyében van szükség, ahol nem a csapadék mennyisége, hanem a talaj vízvisszatartóképessége csekély. Összesen 60.000 ha-TÓY lehet szó. Lecsapolá sra nyolcszor ekkora területnek, 500.000 fia-nak (a mezőgazdaságilag művelt terület 12%-a) van szüksége. A viziközlekedés terén fontos feladat a Dunának nagyteljesítményű viziúttá való kiépítése, kikötők és átrakodóberendezések létesítésével. Ezt célszerűen a vízerőkihasználással együtt lehet megoldani. Megemlítésre méltó, hogy egyetlen európai folyónak sincs oly kiegyenlített vízjárása, mint az osztrák Dunának, azonkívül Passau és Pozsony között évenkint 12 milliárd kWh energia nyerhető, az építési költségek pedig nem haladnák meg a Felső-Rajna, vagy az Alsó-Inn kiépítési költségeit. A vázolt vízgazdálkodási feladatok megoldása sok tekintetben ellentmondó követelményeket támaszt, és így csak kiegyenlítő megoldás vezethet célra. A kiegyenlítést pedig csak átfogó tervezéssel lehet megoldani. Erre számos példa is van szerte a világon: az Egyesült Államok, Svájc, Olaszország, a Ruhrvidék. A vízgazdálkodási tervezés ós a többi műszaki terület tervezési munkája között alapvető különbség, hogy az előbbinél nemcsak gépekkel és építőanyagokkal van a tervezőnek dolga, hanem a dinamikus természettel, a víz kevéssé befolyásolható körfolyamával is. Jobb tehát az a vízgazdálkodási rend, amelynek határai tágabbak. Ezért szükséges, hogy a vizügyi igazgatás az állam kezében legyen. 1938 előtt minden vízgazdálkodási feladat végrehajtása egyedül a földmüvelésügyi minisztérium (Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft) kezében volt. Ausztria megszállásával a vízügyi igazgatás egysége megszűnt, ós a szétforgácsolt állapot megmaradt azóta is. Ma a földművelésügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak: a vízjog (fellebbviteli ügyek), a nem állami kezelésű vízfolyások és a vízmosások szabályozása, a területi vízgazdálkodás feladatai és a vízrajzi szolgálat (Hydrographisches Zentralbüro). A kereskedelem- ós újjáépítési minisztériu mhoz ( Bundesministerium für Handel und Wiederaufbau) tartoznak az állami kezelésű folyamok, — tehát elsősorban a Dunaszabályozás — ügyei. Az újonnan létesült energiagazdálkodási miniszt érium (Bundesministerium für Emrgieunrtschaft und Elektrifizierung) a vízerőügyek főhatósága minden vonatkozásban. A minisztérium szervezését elrendelő törvény fogalmazása azt a visszás helyzetet teremti, hogy az energiagazdálkodási minisztérium, bár maga döntést nem hozhat, az eddig egyedül illetékes földművelésügyi minisztérium munkáját lényegesen korlátozhatja és akadályozhatja azzal, hogy minden vonatkozó ügyben meg kell a véleményét hallgatni. Ausztriában az elektromos energiaszükséglet 82%-át vízerőkből nyerik és a vízerőművek kiépítése után ez az arányszám még növekedni fog. Elérhető cél, hogy az összes szükségletet hazai energiaforrásból merítsék. A vízerőkincs nagy nemzetgazdasági jelentőségéből a szerző szerint az következik, hogy az osztrák vízgazdálkodást az energiagazdálkodással kellene összekapcsolni. Az ismertetett dolgozat azzal, hogy a vízépítési technikát, mint eszközt, fogalmilag a vízgazdálkodás, mint cél alá rendeli, csak formailag követi Sombart, Bavink, Spranger sivár nézetét a technika tisztán eszközszerűségéről. A tanulmány felfogása szerint, — a valóságnak megfelelően —, a cél és az eszköz oly harmonikus szintézisben olvad össze, mintha csak Zschimmer erről formálta volna azt a nézetét, hogy az alkotó technikus nemcsak a cél megvalósításához alkalmas eszközt találja meg, hanem inkább új célokat fedez fel, amire azelőtt egyáltalában nem gondolt senki. Ez az alkotó szellem éppen a vízépítés területén nyilvánul meg legszebben,.