Vízügyi Közlemények, 1947 (29. évfolyam)

1-4. szám - V. A víziügyek a dunai államokban

VÍZIÜGYEK A DUNAI ÁLLAMOKBAN. AUSZTRIA. Az újraéledi Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség. D. C. 338 : 626'80 (436). Az 1936-ban alakult Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség — amelynek működését a németek 1938-ban megszüntették — végső célkitűzésében az egységes és tervszerű vízgazdálkodás megvalósításáért küzd és e végből valamennyi érdekeltet összefogni törekszik. A hasonló célú olasz és francia szervezetek ismertetése után örömmel számolunk be az újraéledt osztrák szövetség munkásságáról, mert egyrészt hazánkban is mind többször esik szó egy hasonló társadalmi szervezet létesítésének szükségességéről, másrészt pedig a Felső-Duna vízgyűjtőjének ügyei bennünket, a Duna alsóbb folyásának lakóit, természetszerűleg érdekelnek. A Szövetség előttünk fekvő kiadványa

2 elméleti szempontból is figyelemreméltóan taglalja a vízgazdálkodás elvi kérdéseit, majd a vízgazdálkodásnak az Ausztria újjáépítésében jutó szerepre és az osztrák vízügyi igazgatás néhány fontos kérdésére világít rá. Vízgazdálkodáson ma a víz természetes földi körfolyamába való minden emberi beavatkozást értünk. (I. táblázat.) A vízgazdálkodás elméleti alapjait a vízrajz és a talajtan, továbbá a meteorológia, a segédtudományok: az élettan, a vegytan ós az egészségtan adják, rendezett kereteit a vízjog biztosítja. A víz földi körforgásába való beavatkozás célja valamilyen kár elhárítása, ill. megelőzése (védekezés), vagy valamilyen haszon elérése (vízhasznosítás). A beavatkozás módja a természetes vízlefolyás ritmusának céljainknak megfelelő átalakítása, vagy a víz mennyiségének egy bizonyos területen való más elosztása. A beavatkozások mindkét esetben lehetnek: a) a vízfolyás hosszához, tehát lineáris mérethez kötöttek, b) területszerű kiterjedésűek. E szempontból van tehát vonalas (árvízvédelem, folyószabályozás, vízmosások megkötése) és van területi vízgazdálkodás (A vízhasznosítás terén az öntözés, a vízkárok elleni védekezésben a lecsapolás). Vele rokon az ivó- és ipari vízellátás, ill. az ezek mellett a vízhasznosító tevékenységek mellett álló védekező törekvés: a szennyvizek eltávolítása. E kettőt öleli fel a települési vízgazdálkodás. A vízminőségi gazdálkodásnak a vizek tisztántartása a célja. Végül a vizet nem mint nyersanyagot, hanem bizonyos fizikai tulajdonságait értékesíti a közlekedési és a vizerőgazdálkodás. A táblázat elvi rendszere — mint látjuk — nem a vízépítéstan „klasszikus" beosztását követi, hanem a gazdálkodás szempontjait és szükségleteit tartja rendező elvnek. Maga a vízépítés legáltalánosabb jelentésében a vízgazdálkodás technikájának tekinthető. 1 NEMETH E.: Az olasz vízügyi szövetség és az általa rendezett vízügyi kongresszusokVízügyi Közlemények, 1934/4. szám. — DR. LÁSZLÓFFY W.: A francia vízügyi szövetség és Franciaország vízépítési kutatóintézetei. Vízügyi Közlemények, 1937/2. szám. 2 Dr. VAS O.: Die Wasserwirtschaft und ihre Bedeutung für Österreichs Wiederaufbau. Schriftenreihe des österreichischen Wasserurirtschaftsverbandes, Heft 5. Wien, Springer, 1946. 33 oldal.