Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - VII. Szakirodalom

66 SZAKIKOD ALOM Egy, a gyakorlati követelményeket kielégítő dinamikus cölöpverési képlet kifejlesztésének alapvető követelménye a dinamikus ellenállás és a sztatikus teherbíróképesség közötti viszony meghatározása. Ez a feladat nem oldható meg csupán matematikai ós elméleti mechanikai módszerekkel. Mérések szükségesek, amelyek felvilágosítást ádnak a cölöp verés közbeni viselkedéséről. Kalcher Árpád (József Nádor Műegyetem, Talajmechanikai Laboratórium.) Poljakov В. V.: Folyóvízi hordalékok és gázlók vizsgálatának módszere. (Metodika issledovanij reénych nanosov i j:erekaton. ) — A hidrometeorológiai szolgálat kiadása. Moszkva—Leningrád, 1940. (76 oldal, 45 ábra, 12 táblázat.) A szerző a hordalékmozgás elméletének tárgyalása mellett a fősúlyt a hordalékmérés és gázlóvizsgálatok gyakorlati ismertetésére veti. A lebegő hordalék mennyiségének megállapítása végett a vízrajzi szolgálatra vonatkozó orosz utasítás szerint az árhullám kezdetén 1—3-szor, közepes árhullámnál 2—3-szor az árhullám végén, az árhullám tetőzésekor 3—5-ször, az árhullám levonulása után pedig 1-szer kell hordalékmérést végezni. Egy-egy árhullám tartama alatt lehetőleg 8—12-szer ajánlatos vízmintát venni. Ha a közepes töménység 25 gr/m

3-nél kisebb, elegendő kóthavonkint egyszer mérni. Avégből, hogy az iszaptartalmat helyesén kapjuk, a víznek a folyó vizével azonos sebességgel kell a vízmintavevő-palackba beáramlania. Poljakov mintavevő palackjának dugóján ezért két 5 mm átmérőjű cső megy át; az egyik a vízfolyással szemben álló nyílással a víz befogadására, a másik, a vízfolyás irányában hajló cső a palackban lévő levegő kivezetésére szolgál. Ez utóbbinak a vége csukló körüli forgatással emolhető, ill. süllyeszthető úgy, hogy a szívómagasság és ezáltal a vízbelépés sebessége változtatható. A közepes töménység megállapítása négyféle mérési eljárással történhetik: 1. pontonkinti méréssel, amikor az egyes függélyekben —• különböző mélységekből — több vízmintát vesznek; 2. az integráló módszerrel, amelynél a függély összesített próbáját veszik; 3. a közelítő módszerrel, amelynél a keresztszelvénynek egy vagy több alkalmasan választott pontjáról vett minta töménységével jellemzik a lebegő hordalék mennyiségét és 4. az ú. n. tízespróba-rendszerrel (10 napon át vett egyes vízminták összeöntésével ). A pontonkinti, vagy részletes módszernél, ha a mélység 1 méternél kisebb, 0-8, 0-6 és 0-2 mélységből, ennél nagyobb vízmélységnél pedig a fenékről, 0-9, 0-8, 0-0 és 0-2 mélységből, valamint a felszínről vesznek vízmintát. Poljakov megállapítása szerint a közepes töménység általában a folyószélesség középső harmadában és a vízmélység 0-3—0-7-ében mutatkozik. A Volgán Kamysinnál különböző vízkivételi eljárással végzett mérések eredményeinek összehasonlításából kitűnik, hogy a lebegő hordalékszállításra a választott mérési módszer szerint elég eltérő adatokat kapunk. A vízminták elemzésére az ú. n. leszűrési eljárást alkalmazzák, amelynél különösen a hordalékanyag víztartalma jelent hibaforrást. A Volgából Kujbisevnél vett minták szemösszetétel szerinti részletes elemzése azt mutatja, hogy a függélyesben nemcsak a töménység, hanem a durvább szemek aránya is növekszik a fenék felé. Feltűnő a fenék feletti 10 cm-nél a legfinomabb szemek túlsúlya. A görgetett hordalékmozgás elméletének tárgyalása után az általa szerkesztett hordalékfogót ismerteti a szerző, amelyet sikeresen alkalmazott a Volgán. A fogóval végzett összehasonlító kísérleti méréseket táblázatosan adja közre. Ezek szerint a görgetett hordalék mennyisége és a fenéksebesség között nincs határozott összefüggés. Ugyanerről tanúskodnak az e célból homokkal végzett laboratóriumi kísérletek is. A Volgán Kamysinnál a keresztszelvény teljes szélességére kiterjedő 2 hordalékmérésről bemutatott rajz érdekessége — különben igen gyakran előforduló eset —-, hogy a legerősebb fenékhordalékmozgás helye nem esik össze a legnagyobb vízmélységekkel. Az ú. n. ugráló, lüktetésszerü hordalékmozgásról közölt vizsgálatok különösen a fenék közvetlen közelében uralkodó hordalékviszonyok megállapítására vonatkoznak. Tulajdonképen ez a fejezet tárgyalja a töménységnek a vízmélység szerinti változását a Volgán Szaratovnál