Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - VII. Szakirodalom

SZAKIRODALOM 67 és Uveknél, továbbá a Szamarán Jelsankinál végzett mérések elemzése kapcsán. Itt ismerteti a szerző II. mintájú vízmintavevőjét és hitelesítését is. Poljakov az U. S. Bureau of Reclamation szivattyús vízmintavevő berendezéséhez hasonló eljárással és berendezéssel is végzett a lebegtetett hordalék töménységére vonatkozó vizsgálatokat. Tanulmányában röviden leírja a Zubov— Szemikolenov-féle batométert — keretekre kifeszített 3 m hosszú zsák —, valamint a 40 cm átmérőjű, 90 cm hosszú, palackszerű Kremersz-féle hordalékfogót, amelyek egyúttal a fenék közelében lévő hordaléktöménység megállapítását is lehetővé teszik. A mederanyag-mintavevőkószülék (vágószondák és markolók) fenékanyag vételére valók, közülök néhány ú. n. zavartalan fenékanyag vételére is alkalmas. A szemösszetétel vizsgálatának a helyszínen való gyors elvégzésére vizuális közelítő eljárást ajánl a szerző és ehhez összehasonlító segédábrát ad. A gázlók, ill. a gázlós folyószakaszok vizsgálatából általánosságban megállapítható — mint ahogy várható is —, hogy a gázlómélységek mind a vízállások, mind pedig a víztömegek növekedésével fokozódnak. Azonban a kapcsolat törvényszerűségét sem a Volgánál, sem a Donnál nem sikerült megállapítani. A vízállásváltozások és a gázlómélységek növekedése közötti összefüggés azonban már határozottabbnak mondható. Poljakov tanulságos megfigyelései és mérései alapján a gázlómélységek kiszámítását is megkísérelte. A Volga-folyó teljacsi gázlójára vonatkozó példa a számított és tényleg mért gázlómélységek jó egyezését mutatja. A füzet tankönyvszerű összefoglalása annak, amit az eddigi kutatók munkáiból (az idevágó irodalom felsorolását lásd Bogárdi J.: Hordalékmozgás folyókban című tanulmányában, — Mérnöki Továbbképző Intézet 1942. évi anyaga, XVII. kötet, 38. füzet) már ismerünk, d'> érdekes fejlődést jelent a gázlóvizsgálatok módszereinél és arra int, hogy a hidrológiának ebben az ágában nagyobb figyelmet szenteljünk az orosz kutatók munkát ságának. Dr. Bogárdi János. Guembel W.: Földalatti gátak létesítése. (

Aperçu sur la construction des barrages souterrains.) Az Építőtechnikai Intézet (

Institut technique du Bâtiment et des Travail Publics) kiadványai. К sorozat, 12. szám, Párizs, 1945. Minden észszerű vízgazd xlkodó tevékenység feladata a víz járás és a csapadékeloszlás szélsőségeinek kiegyenlítése, a vízhiány csökkentése, a vízbőség megszüntetése. A feladat tározórendszerek építésével oldható meg, amelyek a vízbő időkből mentik át az aszályos, száraz időkre az emberi élethez feltétlen szükséges vízmennyiségeket. Az átmentés, tározás számtalan módon történhetik, amelyeknek két nagy csoportja a felszíni és a felszín alatti vízgyiijtés. A domborzati, földtani, talajtani, meteorológiai és más tényezők sora szabja meg, hogy adott esetben a felszíni, vagy a földalatti tározási mód a helyes, a gazdaságos. A felszíni tározás hátrányai általában a következők: 1. A felszíni tározás nagy vízveszteséggel jár. Egyrészt sohasem biztosítható tökéletesen a gátaknak és a medencék felületének vízzárása, ami nagy elszivárgási veszteségek okozója lehet, másrészt a szabad vízfelszín párolgása jelentékeny mértékben csökkentheti a felhasználható vízmennyiségeket. 2. A tározásra igénybevett és a mezőgazdaságtól elvont terület igen nagy. 3. A csapadékeloszlás, ill. a vízjárás szélsőséges ingadozásai, valamint a nagy párolgási és elszivárgási veszteségek miatt túlméretezett műtárgyakra ós jelentős tározási felületekre van szükség, ami nagymértékben növeli az I m

3 tározott vízre eső költséget. ' Mindezek a hátrányok adott esetekben különböző mértékben éreztetik hatásukat. így pl. a tropikus vidékeken a rendkívüli párolgás miatt megokolt a felszíni tározás kiküszöbölése a földalatti tározóhelyek kihasználásával. A földalatti tározók csaknem teljesen kiküszöbölik a felszíni tározók felsorolt hátrányait. Tározótérül a folyók medrét követő vízvezető talajrétegek kínálkoznak. A völgyre merőleges vízálló földalatti gátak a folyó mentén elnyúló tározóteret a felszín alakulása szerint lépcsős medencesorra bontják. Az így kialakuló medoncesorozat eszményien valósítja meg a völgy mentén kialakított lépssőkben a víznek a felhasználás szempontjából legmegfelelőbb 6* /