Vízügyi Közlemények, 1946 (28. évfolyam)

1-4. szám - I. A Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Szolgálatának munkaterve

MUNKATERVE 5 álló közvetlen szomszédai mögött is elmaradt, mert — hogy csak példát említsünk — költségvetésének csak 0'44%-át fordította víziügyekre Ausztria Г5, vagy éppenséggel Csehszlovákia 6'5%-ával szemben (1930. évi adatok); öntözésügyi törvényének meghozatalával 1937-ig késett, amikor Bulgária már 60.000 kat. holdon folytatott öntözéses gazdálkodást, és községi vízvezetékek építésére egy fillért sem fordított ugyanakkor, amikor Jugoszlávia ezt a célt évi 5 millió pengővel szolgálta (1940. évi adat). A vízügyek terén tehát nagy mulasztások pótlása vár Magyarországra. * Harminc esztendőre szóló következő munkatervünket a Sajó-féle programmera támaszkodva, a megváltozott körülmények és igények figyelembevételével állítottuk össze. Teendőink közös jellemzője a vízzel való összefüggés és a műszaki jelleg. A nemzetgazdaság bonyolult szerkezetének minden ágával összefüggenek kisebb-nagyobb mértékben — így iparunkkal, mezőgazdaságunkkal, közlekedésünkkel, közegészségügyünkkel stb. —, de határozott keretbe a vízzel való szoros kapcsolat és a megoldások nagyobbrészt műszaki jellege foglalja őket. Ennek megfelelően a megoldásra kiválasztott műszaki feladatokat nem a termelésre való hatásuk szerint csoportosítottuk, hanem az azonos műszaki természetűeket foglaltuk össze egy-egy fejezetbe. A szabatosság kedvéért megjegyezzük, hogy az összeállításunkba felvett költségek csak új létesítményekre vonatkoznak, a mai, kész müvek fenntartási költségei itt nem szerepelnek. Számításba vettük azonban azoknak az eszközöknek a költségét, amelyeknek a beszerzése céljaink elérése érdekében kívánatos, sőt elengedhetetlen, így pl. a súlyos háborús károkat szenvedett kincstári kotró- és hajópark megújításának költségét. Minden költséget 1937. évi pengőértékben adtunk meg. I. Nagyobb folyók szabályozása. Nagyobb folyóink szabályozási munkái többféle célt szolgálnak. A vízi forgalomnak a kisvizek idejére való biztosítása érdekében gázlórendezésekre van szükség, a szakadópartokat meg kell kötni, hogy megelőzzük értékes parti területek — termőföldek, közlekedési útvonalak, belsőségek, árvízvédelmi töltések stb. — pusztulását, és végül meg kell akadályoznunk a meder elfajulását azért is, hogy megkönnyítsük a jég levonulását, és ezáltal a jégtorlódásos árvizek keletkezésének veszedelmét csökkentsük. A hajózás jelentőségét gazdasági életünkben megvilágítja egyrészről az, hogy pl. 1936-ban vízi teherforgalmunk 2'4 millió tonna volt 930 millió tonnakilométer teljesítménnyel, míg a vasutak ugyanakkor 2Г5 millió tonnát szállítottak, és forgalmi teljesítményük — a kisebb szállítási távolságok miatt — 2-6 milliárd tonnakilométerre rúgott. Vízi forgalmunk tehát, tonnasúlyát tekintve, 11%-a, de teljesítményben 30%-a a vasútokénak. Mindenképen jogos az a feltevés, hogy víziutaink évi forgalma, megfelelő hálózat kifejlesztése után és rendes gazdasági viszonyok között, 6—8 millió tonni lesz. Másrészről figyelemre méltó, hogy a víziszállítás önköltsége harmadrésze a vamli szállítás önköltségének. A partok megkötésére fordított munkával nem csupán a folyómeder elfajulását akadályozzuk meg, — ami szintén hajózási érdek —, hanem a parti birtokok biztosítása révén a nemzeti vagyon állagát védjük, a völgyekben futó közlekedési vonalak biztonságát szolgáljuk, és a kereken 3"8 millió kat. hold kiterjedésű mezőgazdaságilag művelt árterület védtöltéseit óvjuk a pusztulástól. Ezeknek a munkálatoknak tehát