Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - VIII. Szakirodalom

84 SZAKIRODALOM A lágy iszap felszínének megállapítása önmagában is kényes feladat, mivel víz a és fenék között nincs éles határ. Inkább arra kell gondolnunk, hogy az iszap és a víz határán határréteg van, amelyben felülről lefelé a két anyag keveréke folytonos változással megy át a vízből az iszapba. Ily körülmények között, még a talpas rúddal történő mélységmérés is akkora szubjektív hibák elkövetésére ad alkalmat, amelyek nagyságrendileg könnyen felülmúlhatják a mérendő magasságváltozásokat és valószínűleg meg is haladják őket. A kényes mérési feladat megbízható megoldását talán a hullám visszaverődésen alapuló mélységmérők irányában kell keresnünk, ha csekély mélységek mérésére is sikerül alkalmassá tenni őket. dr. Schuster Ferenc. Maskjevics О. T.: Hosszúidejű hidrológiai előrejelzések kisebb folyóko . (Опыты долгосрочных гидрологических прогнозов na малых реках. Река-Москиа.) Az Egyesült Tanácsköztársaságok központi hidrometeorológiai szolgálatának kiadása, Moszkva, 1936. — 366 oldal., 131 ábrával, 84 szövegközti és 57 külön táblázattal. D. C. 627.512 A folyók különböző életjelenségeinek előrejelzése mind az árvizek elleni eredményes védekezés, mind a tervszerű vízgazdálkodás szempontjából igen nagy jelentőségű.Ismeretlen ellenséggel nehéz felvenni a küzdelmet, váratlan események előnyeit nem lehet kellőképen kihasználni. Vízrajzi megfigyeléseink egyik fontos célja, hogy megismerjük a folyók természetét, és a múlt alakulásából a jövőre következtethessünk. Az út az észlelési adatok statisztikai feldolgozása. A folyók vízjárása azonban olyan sok és különböző tényező befolyásától függ, hogy törvényszerűségeit csak főbb vonásaiban ismerjük. Még vízrajzilag évtizedek óta tanulmányozott vízfolyásokon is csak néhány órával, legfeljebb nappal előre tudjuk megmondani a várható vízállásokat. Statisztikai adatokra alapított, távolabbi időre vonatkozó következtetéseink igen tág határok között mozognak, vagyis gyakorlatilag alig használhatók. A pontosság fokozása, főképen pedig az előrejelzések idejének növelése gazdasági szempontból egészen rendkívüli jelentőségű. Heves víz járású hegyifolyókon — például a franciaországi FelsőGaronne-on — árvízkor csak a lejjebbfekvő községek mentőőrségeit riasztják, tehát az emberélet megmentésére szorítkoznak és gyakran még a mi lassú vízjárású Tiszánk mentén sem tudják a hullámterek termését az őszi árvíz elől behordani. Ki sem lehet számítani, hogy anyagilag mit jelentene ilyen esetekben egy két napi időnyereség, aminthogy víziépítkezéseknél, hajózási szempontból, vízerőművek üzemében stb. is felbecsülhetetlen előnyei lennének a várható vízviszonyok idejében való előzetes ismeretének. A hosszúidejű hidrológiai előrejelzés kérdéseivel ezért régóta és sokan foglalkoztak. Nálunk például BOGDÁNFY, aki már 50 évvel ezelőtt kísérletezett a Tisza tavaszi árvizeinek a téli csapadék mennyisége alapján való előrejelzésével. MASKJEVICS OLGA könyve jelentős állomás a hosszúidejű előrejelzések terén. A szerző női mivoltára jellemző hallatlan szorgalommal az adatok ezreit dolgozta fel, és minden lehetőséget kimerítő módszerességével gyakorlati példán mutatja be, hogy a tudomány mai állása szerint mik az előrejelzés lehetőségei. Bennünket természetesen nem a részleteredmények, hanem a követett eljárások és a hibahatárok érdekelnek. Elsősorban az a megállapítás, hogy a szeszélyes szárazföldi éghajlaton (és e tekintetben alig van különbség Nyugat-Oroszország és hazánk között), a vízjárási adatok egyszerű statisztikai elemzésére nem lehet komoly előrejelzést alapítani. Hidrológiai megfontolásokra támaszkodva — tehát fizikai alapon — kell megállapítani mindazokat a tényezőket, amelyek a vízjárást befolyásolják és ezeknek az értékeit, illetve előfordulását kell a vízjárási elemekkel párhuzamba állítani és tipizáltii. A tipizálás legfőbb eszköze a gyakorisági megoszlások vizsgálata a gyakoriság-összegező vonal segítségével. (A napi vízállások gyakorisági megoszlásának összegező vonalát tartóssági görbének nevezzük, de ha például a tavaszi árhullám tetőzésének vagy a jég megjelenésének időpontját vizsgáljuk, a tartósság fogalma értelmetlenné válik és csak a gyakoriságok összegéről beszélhetünk.) A gyakoriság-összegező vonal alapján — amelynek az amerikai FOSTER szerinti, egyenessel való, ábrázolásával is többször találkozunk a műben — minden hidrológiai jelenségre vonatkozóan megállapíthatjuk az esetek 0, 25, 50,