Vízügyi Közlemények, 1945 (27. évfolyam)

1-4. szám - II. Németh Endre: Rohringer Sándor, 1868-1945

10 ROHRINGER SÁNDOR EMLÉKEZETE megteremtette az ország első, korszerű vízépítési laboratóriumát, amelynek nemcsak az egyetemi oktatás látta hasznát, hanem a vízépitéstani gyakorlat is. Tanári katedráját őrhelynek tekintette, és ezért — gyakran a népszerűtlenség terhét is vállalva — mindenkor résztvett az országos érdekű vízi kérdések megoldásának megvitatásában. Különösen szívéhez nőtt az Alföld boldogulásának elősegítését célzó vízimunkálátok ügye. Ezen a téren a szókimondó bíráló szerepét töltötte be. Mint ilyen — ha nem is nevezhetjük magatartását határozottan borúlátónak —, kedvező és kedvezőtlen körülmények mérlegelésénél kétségtelenül hajlamosabb volt az utóbbiakra jobban felfigyelni. Éveken keresztül vezette a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztályát, és működő bizottságának később is lelke volt. A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai szakosztályán kívül, amelynek alelnöki tisztét is viselte, számos más tudományos egyesületnek (Darányi Ignác Agrártudományos Társaság, Kis-Akadémia stb.), valamint közhasznú bizottságnak és tanácsnak (Orsz. Felsőoktatási Tanács, Orsz. Természettud. Tanács, Energia Világkonferencia Magyar Nemzeti Bizottsága stb.) volt mindenkor tevékeny tagja. Irodalmi működését a Vízügyi Közlemények, a Magyar Mérnök- és ÉpítészEgylet Közlönye, az Öntözésügyi Közlemények, a Technika, a Math, és Term. Tud. Értesítő stb. hasábjain fejtette ki. Az 1918. évi összeomlás után az Ö szerkesztői fáradozásának volt köszönhető a Vízügyi Közlemények újraindulása, és fontos küldetést töltött be a „Köztelek" c. gazdasági szaklap kultúrteclinikai rovatának vezetésével is. ,,Hidraulikai számítások" c. tankönyvét nemzedékek sora forgatja. írásait nagy gyakorlati érzék és világos, élvezetes stílus jellemzi. Különös szeretettel foglalkozott az Alföld sorskérdéseivel és a vízépítési kismintakísérletekkel. Az utóbbi tárgykörben elért eredményei nemzetközi kongresszusokon is szép sikert arattak. Gazdaságtudományi vonatkozásban ki kell emelnünk a talajvízszín-megfigyelő kúthálózat létesítésére, és a megfigyelések feldolgozására vonatkozó munkásságát, amellyel úttörő tevékenységet végzett. Tudományos érdemeinek elismeréseképen a Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagjává választotta. Az Alföld iránti szeretetét és egyben a hidrológiai kutatások fontosságának elismerését tanúsította azzal is, hogy székfoglaló értekezésének tárgyául éppsn az alföldi talaj vízviszonyokra vonatkozó kutatásainak eredményeit választotta. A Műegyetem igazgatásában előbb mint a mérnöki és építészmérnöki kar dékánja, majd a kibővült Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem első rektora stb. fejtette ki eredményes működését. Nyugalomba vonulása után sem tudott egészen elszakadni az egyetemi élettől, élete végéig, súlyos betegsége okozta szenvedéseit legyűrve, a közigazgatási osztály ifjainak mint meghívott előadó hirdette a vízépítési munkálatok nagy nemzeti fontosságát. Zárkózott lélek volt és ridegebbnek mutatkozott valóságos énjénél. Bizonyság erre az a mód, ahogy élete egyik utolsó munkájában ,,A folyók élete" c. tanulmányában, hitet tett a természet szeretete mellett. Mennyi poézis nyilvánul meg ebben a kis tanulmányban! Mennyi közvetlen, szinte gyermeki rajongás a természet iránt! A tudós professzor levetette a tógához illő szakszerűség stílusát, hogy közvetlenebbül szólhasson, és hosszú, eredményes élete leszűrt bölcseségét adja olvasóinak ajándékul. Az alkotó mérnök, a kutató és oktató tanár jellemén belül ez a természet alázatos szeretetét hirdető, az élet hívságos színpadától búcsúzó bölcs volt az Ö igazi egyénisége. így éljen emlékezetünkben! Németh Endre.