Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
50 DR. BOGÁRDI JÁNOS A számítás menete, Kenessey szerint, a következő. Legelőször a bajor tanulmányok alapján a völgy hosszúsága és átlagos hajlása alapján az árhullám levonulási idejét határozza meg. A vízmennyiség számítása kétféle, a szerint, hogy az árhullám levonulási ideje kisebb, vagy nagyobb 24 óránál. Mind a két esetben a mértékadó csapadék időtartamát'Kenessey az árhullám levonulási idejével veszi azonosnak. A mértékadó csapadék magasságát pedig a 24 órai átlagoscsapadékmagasságból számítja, amelyet a különböző vízvidékekre külön táblázatban ad meg.. 1. Az árhullám levonulási ideje t < 24 óra. Ha az egynapos átlagos csapadékmagasság h í t (mm) akkor az előzőek szerint (1. fejezet)^ a t órás mértékadó csapadékmagasság F (km 2) vízgyűjtőterületre h t (mm) = 0-5296 k^ j/ t J/1 F a lefolyási tényező ъ a = a ahol a és b értékeit különböző vízvidékekre Kenessey táblázatban sorolta fel. A fajlagos vízszállítás a h t 9 = , vagy részletesen kiírva 4 5 /- V/T ( 1,000.000 \ (y t \ L 2/7 3 (m Vsee . lem') = « 0-5296 1 ^t [/ - J = 0-1471 a 1 M (K- j |/ 2. Az árhullám levonulási ideje T nap, nagyobb, mint 24 óra. Ebben az esetben, ha az egynapos átlagos csapadékmagasság ugyancfak h 2 4 (mm), a V napos mértékadó csapadékmagasság F (km 2) vízgyűjtőterületre hr (mm) — 1 л 2 a lefolyási tényező pedig b a — a -f •VI y 24 .T + l A fajlagos vízszállítás értéke: l 2/7Y 1,000.000 \ q (т 3/вес. km 2) = a • * S 4. 1 n Т/ — I - ) = 0 01157. a . b 2 i. ï"" 1 I/ Kenessey összefüggéseire ugyanaz a megjegyzésünk érvényes, mint Specht tanulmányára. Kenessey saját közlése szerint 3 6 ,,a levezetett képletek alkalmazhatósága korántsem korlátlan és semmiesetre sem valók túlnagy vízgyűjtőterületekre. Különösen akkor kezd a képletek hasznavehetősége csökkeni, ha az árhullám levonulási ideje már a 10 napot megközelíti, vagy azt túlhaladja Kis és közepes vízgyűjtőterületeknél a képletek mindenesetre olyan eredményeket adnak, amik különösen hidnyilások számításánál sok és súlyos tévedés megelőzésére alkalmasak. Éppen úgy alig használható a tanulmány igen kis vízgyűjtőterületeknél, amiknek nagysága 1 km 2-en már alul van s amikrél í = 0—1 óra, mert ezeknél túlnagy eredményeket kapunk". Kenessey eljárásának ismertetésével be is fejeztük a múltban használatos tanulmányok felsorolását. Az ezután következő módszereket még ma is alkalmazzák. Az egyik az összegyülekezési vagy lefolyási idővel való számítás, amelyet többféle alakban is alkalmaznak, a lényeget tekintve azonban mindegyik ugyanazon az elven alapszik, A módszert olaszországi alkalmazójáról, Turazza 3 7 olasz mérnökről nevezték el. 3 e Lásd a 2. jegyzetet. 3 7 Németh E. : SZEMELVÉNYEK AZ OLASZORSZÁGI „TÖKÉLETES TALAJJAVÍTÁSOK" KÖRÉBŐL. — Vízügyi Közit mények, XV. évf. 1933. 2. szám.
