Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
A LEFOLYÁSI TÉNYEZŐ 49 b) Ha T > г, vagyis az eső időtartama nagyobb az összegyülekezési időnél, a vízlefolyás teljes ideje (T -{• т) > 2r. A vízgyüjtőkarakterisztikát О—А—А'—С görbe ábrázolja (12/b ábrg.). A vízlefolyás г időpontjában lesz a legnagyobb és egészen T időpontig változatlan marad. Tartóssága teliát (T —т) idő. A fajlagos vízszállítás, mivel О—А—В terület azonos А'—С—P területtel, ebben az esetben is Az a), ill. a b) esetben a legnagyobb vízlefolyás az esőzés végén, illetőleg még az esőzés alatt következik be. Ilyenkor tehát nincs késleltetés. с) Ha T < r, vagyis az eső időtartama rövidebb az összegyülekezési időnél, a vízlefolyás teljes ideje (Т-\-т)<2т. A vízgyüjtőkarakterisztikát 0—D—E— К görbe ábrázolja, amelyet az O—D—A—A' eredeti görbe alapján az esőzés megszűnése után a vízlefolyásból fokozatosan kikapcsolódó, a 12/c ábrán i^-el jelölt területek levonásával lehet megszerkeszteni. Ilyenkor jelentkezik az úgynevezett késleltetés, mert a legnagyobb vízlefolyás valamikor az esőzés vége után következik be. A legnagyobb fajlagos vízszállítás x időpontja, valamint az az egész F vízgyűjtőterületnél kisebb F r terület, amelyről egyidejű vízlefolyás még lehetséges, a szerkesztésből adódik ki. A fajlagos vízszállítás értéke ilyenkor A vízgyüjtőkarakterisztika alapján a fajlagos vízszállítás kiszámítható. Még mindig kérdéses azonban, hogy milyen T időtartamú csapadék okozza a legnagyobb vízlefolyást. A bajor tanulmányok alapján feltehető, hogy a mértékadó csapadék valószínű időtartama T, а г összegyülekezési, lefolyási idővel azonos. Nagyobb nehézséget okoz a vízgyüjtőkarakterisztika megszerkesztése. A szükséges adatok beszerzése ugyanis rendkívül sok mérési és számítási munkát igényel, különösen ha a vizsgált vízgyűjtőterület nem egységes jellegű völgy alakul at. Ezért Korhely általánosabb alakban adja meg a fajlagos vízszállítást. Hegy• és dombvidéknél először a különböző tartósságú esőzések csapadékmagasságát és az ezeknek megfelelő vízmennyiségeket (q t) állapította meg. Minden eső-tartóssághoz kiszámította a lefolyási tényezőt (cc), majd az a q t szorzatokat, amelyek már a lefolyó vízmennyiséget adják meg. (Lásd a XI. és XII. táblázatot.) A táblázatokról tetszésszerinti vízgyűjtőterületre vonatkozóan leolvashatjuk a fajlagos vízszállítást. Msghatározzuk a völgy esése és hosszúsága alapján a leérkezési időt. Ez lesz a mértékadó esőzés időtartama, illetőleg annak tartóssága is. Az ennek megfelelő fajlagos vízszállítás a táblázatokból közvetlenül kivehető. A táblázatok csak közelítő értékeket tartalmaznak és csupán hegy- és dombvidékre alkalmazhatók. Síkvidékre Korbély a legnagyobb lefolyó vízmennyiséget a hóolvadásből számítja. A hóolvadásből származó vízlefolyást külön fogjuk tárgyalni. Kenessey 3 5 valamely keresztszelvényre a hozzátartozó vízgyűjtőterületre hullott csapadékból számítja az árvizet, amely tehát megfelel a fajlagos vízszállításnak is. Bizonyítja ezt különben az is, hogy Kenessey összefüggésében semmiféle olyan tényező nem szerepel, amely az úgynovezett járulékos vizeket (forrásvíz, talajvíz stb.) veimé figyelembe. 3 5 Lásd a 2. jegyzetet. a h 4
