Vízügyi Közlemények, 1944 (26. évfolyam)
1-4. szám - II. Dr. Bogárdi János: A lefolyási tényező és a levezetendő belvízmennyiség
44 DK . BOGÁRDI JÁNOS növeli. A beáramló talajvíz mennyiségének meghatározása mostani feladatunkon kívül esik. A talajvíz és a lefolyási tényező összefüggését külön tanulmányban óhajtjuk tárgyalni. Megjegyzem azonban, hogy a kérdésnek kisebb a jelentősége, mint sokan gondolják. A fajlagos vízszállítás meghatározásánál ugyanis bennünket csak a talajviszonyok változásának hatása érdekel, mert a lefolyási tényező számítására ajánlott eljárásnál az uralkodó talaj vízviszonyok teljes befolyása érvényesül. 3. Á fajlagos vízszállítás számítása. A mértékadó csapadékokra és lefolyási tényezőkre vonatkozó kérdések megismerése után tulajdonképeni feladatunkkal, a fajlagos vízszállítás számítási módjával kell foglalkoznunk. A fajlagos vízszállítás különleges fogalma: a csapadékból mp-enkint egységnyi nagyságú területről — rendszerint 1 ha-ról vagy 1 km 2-ről — a felszínen lefolyó vízmennyiség felső határa. A fajlagos vízszállítás tehát a várható legnagyobb felszíni vízlefolyással egyenlő. A mértékadó csapadékokat és lefolyási tényezőket figyelembe véve az összes lehetséges vízlefolyás közül a legnagyobbat kell kikeresnünk. Látni fogjuk, hogy a vízlefolyás a csapadékokon és lefolyási tényezőkön kívül még több körülménytől függ. Feladatunk tehát egy bonyolultan összetett maximum kiszámítása. A fajlagos vízszállítás, a lefolyási tényezőkhöz hasonlóan, mindig határozott vízgyűjtőterületre vonatkozik. Sőt, a fajlagos vízszállítás a vízgyűjtőterületnek csak bizonyos helyére, rendszerint a lefolyás szerinti legalsó pontjára érvényes. A fajlagos vízszállítás értékével együtt tehát a vízgyűjtőterületet és azt a helyet is meg kell adni, amelyre vonatkozik. A fajlagos vízszállítás és a vízgyűjtőterület nagyságának szorzata a vizsgált helyen a csapadékból mp-enkint a felszínen lefolyó teljes vízmennyiség várható felső határértékét adja meg. A vizsgált hely valamely mesterséges csatorna, vagy természetes vízfolyás keresztszelvénye, amelyen a vízgyűjtőterületre lehullott csapadék felszínen lefolyó része teljes egészében átfolyik. Ha a fajlagos vízszállítást ismerjük, adott az a legnagyobb vízmennyiség is, amelyre a vizsgált keresztszelvényt méretezni kell. Gyakorlatilag természetesen a kérdéses keresztszelvény fölötti csatornaszakaszok méretezését is elvégezhetjük, ha a vízmennyiségeket mindig a megfelelően csökkentett vízgyűjtőterületből számítjuk. Sok esetben a főcsatorna legalsó keresztszelvényére meghatározott fajlagos vízszállítás segítségével még a mellékcsatornákat is méretezhetjük. Ilyen esetekben azonban lényeges, hogy a felső részlet-vízgyüjtőterületek a teljes vízgyűjtőterülettel azonos jellegűek legyenek. A fajlagos vízszállítás ugyanis felfelé haladva, a vízgyűjtőterület csökkenésével általában növekszik. A csatornahálózat méretezése a fajlagos vízszállítás kiszámítása után következő feladat, ezért további részletezését mellőzöm. A fajlagos vízszállítást, főképen a múltban, néha összecserélték a legnagyobb árvízmennyiséggel. A két fogalom — különösen ha a legnagyobb árvízmennyiséget is a vízgyűjtőterület egységére vonatkoztatjuk — hasonló, azonban mégsem azonos. Legnagyobb árvízmennyiségen ugyanis a természetes vagy mesterséges vízfolyások bizonyos keresztszelvényén át lefolyó legnagyobb vízmennyiséget értjük, függetlenül attól, hogy a lefolyó víztömeg honnan, vagy miből származik. Az árvíz mennyisége tehát csapadék- és talajvízből, forrásvízből stb. tevődik össze. A fajlagos vízszállítás viszont csak a csapadéknak a felszínen lefolyó részét foglalja magába. A fajlagos vízszállítás különösképen a belvízlevezetéshez kapcsolódó fogalom. A legnagyobb árvíz mennyiség a fajlagos vízszállításnál kisebb nem lehet. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb árvízmennyiség és a fajlagos vízszállítás közti különbség vízfolyásonkint más és más lesz. Általában a vízgyűjtőterület növekedéséve] a kettő közti különbség is növekszik. A kiterjedt vízgyüjtőterületű nagy folyók
